Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Szászvárosi Református Kollégium diáksága (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 16.) Kolozsvár 2006.
A parciális zsinatok jegyzőkönyvei
132 1673 december, Gógán 1673 december, Gógán Visitatio alkalmatosságával, mely lön 1673. die 20. Decembrist 5 9 Tiszteletes Disznajói Mihály uram scholamesterével, Illyefalvi Lőrinczel újólag akara contendálni ezek felől a dolgok felől: 1. Miért szidta hamisnak. 2. Latrok pártját fogójának. 3. Lopónak. 4. Táncot ecclesiajában megszabadítónak. 5. Disznónak, tudatlannak, szamárnak, ez két ecclesiara méltatlannak. 5. [!] Miért harangozott híre nélkül etc. minden dependentia nélkül? 6. Miért volt eleitől fogva mindenütt laktában papjainak üldözője, mint mostan is. 7. Miért tentált böcsülletes aszszonyokat, Várallyán és Gógányban lakozókat. 8. Miért diffamálta azzal is, hogy az édesattyának üres kosárt tött a fejében, úgy füstölte raj méhének el menéséért. Ezekről megbírálván minket, Sz[ent]I[váni] Jánost, Körösi Miklóst, Karanczi Jánost, Radnóthfái Istvánt, Dállyai Mihályt, Bodoki Sándort, hoza előnkben egynéhány relatoriakot, mellyek mindezeket doceálni igyekezék tiszteletes Disznajói Mihály uram. Mellyeket midőn accurate pensitáltunk volna, nem deliberálhatánk az allegatioknak némű-nemű homályossága miatt és az Inctusnak némely dolgoknak tagadó replicaja miatt, hanem kévánók, hogy Illyefalvi Lőrincz is az exmissio után conquirált inquisitioit adná be, és tanolnók ki elsőben, hogy ki volt az mostani veszekedésnek az oka? Másodszor, amiket egymásra mondtanak, megbizonyíthattyák-e? Melly inquisitioit is midőn percurráltuk volna, és lelkesen conferáltuk volna vivis etiam [271.] testimoniis ab utraque parte jelen lévén, deliberálánk ekképpen elsőben tiszteletes Disznajói Mihály uram felől: Kitetszett az hiteles inquisitionalis levelekből, mind az élő, jelenlött bizonyításokból, hogy Disznajói Mihály uram a mi szent Canonink ellen sokképpen vétkezett. Elsőben az szent igazság ellen, midőn némely szolgájának, szolgálójának rendünk kisebbségére is fizetését megtartotta. Egynek a többi között két hétig ajándékon szolgálattya után forintos saruját elvötte, és bíró által kéretésre is meg nem adta, hanem búzáért idegennek elárulta. Másodszor vétkezett az apostol regulaja ellen, midőn a rút közösködést akarván gyakorolni, a szomszédságában lakó szászoktól hütelben a boronát elkérte, és sok időkre is búsulás, fáradozás, költés etc. nélkül meg nem adta az árát, sőt némelyiknek részében el akart tagadni s tagadni [!]. Harmadszor vétkezett az szent józanság ellen, mert száma nélkül részegeskedett, nemcsak házánál, hanem akármi helyen, elannyira, hogy néha házához sem mehetett, hanem másutt hált, ott okádozott és köhögött alól-fellyül a háznépnek nagy álmélkodására s botránkozására. Negyedszer vétkezett a mennyeknek kolcsai ellen, midőn némely bűnösöknek, úgymint farsangolóknak, hitihagyóknak érdemek szerint való ecclesiai fenyítékjeket maga szája vallása szerint vagy dologért, vagy vendégségért megengedte. Ötödször vétkezett a szent szemérem és tiszta élet ellen, midőn egy radnóthi aszszonyt ott laktában, Várallyán penig Fejér Mihály leányát és némely esztendőbeli szolgálóját erőssen késértgetett, paráznaságra kénszergetett etc. Hatodszor csaknem lopásban is egyeledett, midőn egy embernek szénájában a gazda akarattya s tiltó kiáltása ellen is [272.] felrakott, másszor szekerestől szilváért a más ember örökségében ment, és egy Bartha János nevű hallgatóját megjátsztatta, serfőzéséért meg 15 9 KükEhmLvt prot. 1/1. 270-273.
