Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Küküllői Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései 1. (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 6-1.) Kolozsvár 2008.
A parciális zsinatok jegyzőkönyvei
54 1644. január 10., Vámosgálfalva gyelme az tinónak az árát megadgya, úgymint ft. 6 és azmit az törvényre költök, ha meghbizonyíthatom, hogy az őkegyelme embere miatt holt megh az én marhám. Inctus per se replicat: Tagadom azt, hogy mi kezünk miatt holt volna meg az az tinó, melyre ugyan hitet kérek magamnak. Más, a kaput mi betettük, de mivel rossz volt, be talált jőni, ha szinte itt lött volna is halála, nem mi vagyunk az okai, hanem rész szerént az falu, rész szerént az oka, hogy jó kaput nem tartott, rész szerént az maga gondviseletlensége. Ismét ötte az az tinó az én szénámat, és egy szilaj csikó ha rúgta, nem tehetünk róla, de az én feleségem keze miatt meg nem holt. Deliberatum: Mivel az tanúk erősítik, hogy Túriné asszonyom mondta volna, hogy soha nem lött volna keze miatt semmi kár, hanem csak mostan, és kénálta fele árával, [25.] az legény is megesküvék, hogy az őkegyelme keze miatt holt volna meg az tinó, ítílte az Szent Szék, hogy Thúriné asszonyom meghadgya az tinónak az árát, úgymint ft. 6. Azmi az kőtséget nézi, azt igassága mellett költötte, annak megítílésével nem él az ecclesia. 1644. január 10., Vámosgálfalva In Vis itat ione Gálfalvina anno Domini 1644. die 10. Januar ii levata causa providi viri Stephani Lázló, olim conjugis Annae Keszegh ut Actricis contra Georgium Balogh ut in causam attractum, 3 5 Actor constituit procuratorem Stephanum Szász, per quem causam suam sie instituit: Ezért kellett énnekem az Szent Szék eleiben esperest uram pecsétivei az Inctust citálnom, hogy azelőtt való időkben az én leányomat, Annókot astu circumveniálván, házasság fejében való gyürüt adott neki, mely cselekedete leányomnak mikor híremmel lett volna, ellene mondottam, s az gyürüt visszaküldöttem neki. Mely dolgot ő meghértvén, mind magamot szidalmazott s mind leányomat, és az jó szokás szerént való és emberséges emberek által végbenvitt, máshoz való házasságbeli kötelességét leányomnak akarta gátolni. Azért az első cselekedetiért azt mondotta, diomon vagyon érette, mind magamnak és mind leányomnak. A leányomnak hozzá való kötelessége alól peniglen (ha mi volt) felszabadítást kévánok az Szent Széktől, és az rend szerént való mátkájával meghesküttetésnek szabadságot adattatni. Inctus replicat per se: Tagadom azt, hogy én se magadat, se leányodat szidalmaztam volna. Azmi peniglen az mátkázást nézi, azt megbizonítom, hogy emberséges emberek által vittem végben leányoddal, mellyet magad is jovallottál, mikor neki adott gyűrűmet magad tetted ládájában. Deliberatum Ecclesiae: [15.] Mivel az Inctus astute circumveniálta volt az leánt, mátkaságok nem helyes, azért az Szent Szék elszakasztya tőle, és az rend szerént való mátkájához adgya, jurálván, hogy Meggyesi Mihált kedvelli most. Azmi az dium feleletit nézi, ahhoz semmi közünk nincsen, keressék az külső széken érette. 3 5 KükEhmLvt prot. 1/1. 14-15.
