Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató - Témák szerint

Témák szerint 427 1814/4). Galacfalva. Az egyházi földeket a lelkész tudta nélkül nem szabad bérbe adni (Galacfalva, 1760/2). A hallgatók sérelmezik, hogy az eklézsia földjeit idegeneknek adták bérbe (Galacfalva, 1776/4). Az 1754., valamint az 1809. évi összeírás szerint a földek meg­vannak (Galacfalva, 1810/6). Az eklézsia tulajdonába tartozó ingatlanok megvannak (Galacfalva, 1813/2; 1814/6). Kentelke. Csiszár Ádám a pap rétjét jogtalanul kaszálta, szántóit a maga számára használja (Kentelke, 1780). A lelkész panaszolja, hogy Tolvaj Já­nos udvarbíró az egyik parókiális földet „torok verve" el akarja venni (Kentelke, 1784). A bérbe adott szőlősök elpusztultak, semmi jövedelem nem származott belőlük (Kentelke, 1785). Veszélyben forgott az eklézsia szőlőse, ezért a lelkész másnak adta bérbe, amiért a volt bérlő kivágatta a szőlősben lévő gyümölcsfákat (Kentelke, 1790). A földek az 1754. évi összeírás szerint megvannak (Kentelke, 1810/6). A gyümölcsöst szaporították (Kentelke, 1812). Az eklézsia erdőjének körülírása (Kentelke, 1813/4). Kerlés. Á lelkész, Binder Simon kéri, hogy az eklézsia földjét parókiális föld összegéért bérelhesse (Kerlés, 1774). A templom földjeinek kamatából a parókiát és a templomot kell javítani (Kerlés, 1790). A földek a „régi matricula" szerint megvannak (Kerlés, 1809). Az eklézsia ingatlan­jai az 1754. évi összeírás szerint megvannak (Kerlés, 1812/6). A papi és a mesteri telket a patrónus önkényesen elcserélte (Kerlés, 1813/4). Nagysajó (lutheránus). Az eklézsia föld­jei az 1754. évi összeírás szerint megvannak (Nagysajó/lutheránus, 1810/8). Nagysajó (re­formátus). Az eklézsia kaszálójában egy szekémyi fíí kaszálatlan maradt. Ennek árát a vét­kesek térítsék meg, a vizitáció rendelkezése szerint (Nagysajó/református, 1792). A kárt mindeddig nem rendezték, ezért a vizitáció a szekér széna árát 3 márjásban szabta meg (Nagysajó/református, 1794). Óvárhely. Az eklézsia egyik földje utáni jövedelemről már két éve az egyházfiak nem adtak számot (Óvárhely, 1787/3). Sajómagyarós. Az eklézsiá­nak van egy darab szőlője, amely az egyházfiaknak volt kiadva, akik azonban nem művel­ték; a kárt az egyházfiaknak kell megfizetni (Sajómagyarós, 1790/5). Az eklézsia erdejét pusztítják, a kárt fel kell mérni (Sajómagyarós, 1790/6). A jövedelmet hozó földek megne­vezése (Sajómagyarós, 1807). Földek felsorolása (Sajómagyarós, 1808). Sófalva. A vizitá­ció meghagyta a lelkésznek, hogy az eklézsia földjeit méresse fel (Sófalva, 1813/4). Szentmáté. A lelkész és a mester vitatkoznak egy föld tulajdonjoga felett. A vizitáció a mesternek ítélte a földet, mert azt már régóta a mester a használja (Szentmáté, 1782/1). Az eklézsiának van erdeje, amit az uraság a magáéhoz csatolt (Szentmáté, 1787). Földek felso­rolása (Szentmáté, 1807; 1808; 1809). Egy darab földet Haller József gróf elcserélt (Szent­máté, 1812/7). Az 1800. évi földfelosztáskor az eklézsia kapott két darab földet (Szentmáté, 1813/5). Újős. Az eklézsiai földeket idegennek nem szabad kiadni bérbe (Újős, 1772). Az eklézsia panaszolja, hogy két földjéért a birtokosok nem fizetnek semmit (Újős, 1809). Generális Vizitáció. Cegőtelke. Ha a romlásokat ki nem javítják, a Generális Vizitáció elé tárják az ügyet (Cegőtelke, 1752/3). Generális Zsinat. Szentmáté. Az eklézsia nem hajlandó fizetni a vizitációnak, a javíta­nivalókat nem akaija megjavítani, ezért az ügyet a Generális Zsinat elé utalják (Szentmáté, 1750). Gondnok. Aranyosmóric. A gondnok figyelmébe ajánlják a gyülekezet és a lelkész közti ellentét feloldását (Aranyosmóric, 1783). Cegőtelke. A templomjavítást a gondnok saját pénzéből kipótolta (Cegőtelke, 1799). A gondnok nem volt otthon, ezért a vizitációt elhalasztották (Cegőtelke, 1804-1805). A gondnok nem volt otthon, ezért a számadás a kö­vetkező vizitációra maradt (Cegőtelke, 1809). A gondnok nem volt otthon, a számadás el­maradt (Cegőtelke, 1812/5). Mivel a gondnok nincs a faluban, a pénzről való számadás el­marad (Cegőtelke, 1814/7).

Next

/
Oldalképek
Tartalom