Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató - Témák szerint

420 Tárgymutató Egyházfi. Aranyosmóric. Megbüntetik az egyházfit, mert a mátéi beszolgáló mesternekjáró fizetést nem rendezte (Aranyosmóric, 1777). Ha az egyházfi az egyházi épületeket nem javítatja meg, a dékán hajtassa el marháját (Aranyosmóric, 1777). Az egyház pénzét össze kell szedni (Aranyosmóric, 1778). Az egyházfiak szedjék fel a kamatot és fordítsák a javításokra (Aranyosmóric, 1785). Az egyházfi intézkedjen a mester fizetésének összegyűjtésében (Aranyosmóric, 1787). Az egyházfi kötelessége a fizetési elmaradások begyűjtése, különben „elkötik" marháját (Aranyosmóric, 1807). Az egyházfit megintik, mert az eklézsia beleegyezése nélkül gazdálkodik (Aranyosmóric, 1813/6). Arokalja. Az egyházfiak kötelesek nyolc napon belül elszámolni az eklézsia pénzével (Arokalja, 1790). Két évre választanak egyházit (Arokalja, 1791). Mivel a számadás nem készült el, ezért csak a jövő évi vizitációkor kell elszámolni az eklézsia vagyonával (Arokalja, 1794). Az egyházfi most sem tudott elszámolni az eklézsia pénzével, ezért 15 nap haladékot kapott (Arokalja, 1795). A borgóiaknál lévő pénzről számoljanak el az egyházfiak (Arokalja, 1808). Cegőteike. Az eklézsia ládáját az egyházfitól elvették, és vakmerőségéért egy ökrét lefoglalták, de a fógondnok közbenjárására marháját később visszaadták (Cegőteike, 1772). Az egyházfi betegsége miatt a számadást elhalasztják (Cegőteike, 1782). A számadással nem készült el (Cegőteike, 1805). Az egyházfi javítassa meg a parókia körüli kerítéseket (Cegőteike, 1809). Az egyházfi feleségét cégéres bűnnel vádolják, az ügy tisztázását a helyi tanács hatáskörébe utalják (Cegőteike, 1813/3). Az egyházfi beszámol az eklézsia javairól (Cegőteike, 1813/7). Az eklézsia kintlevőségeit össze kell gyűjteni (Cegőteike, 1813/7). Felsőbalázsfalva. A tőkepénz fele, 7 vonás forint az egyházfinál van, amelyről a kamatot ő kell megfizesse (Felsőbalázsfalva, 1790). Az egyházfi ígéretet tett, hogy egy év múlva mind a tőkét, mind pedig a kamatot megtéríti (Felsőbalázsfalva, 1796). Az egyházfi elszegényedett és a faluból elköltözött (Felsőbalázsfalva, 1807). Az egyházfit megintették, mert nem vette fel a kamatot (Felsőbalázsfalva, 1808). Az egyházfi eltitkolta az eklézsia pénzét és magánál tartotta, amelyért kamatot sem fizetett (Felsőbalázsfalva, 1812). Az egyházfit utasítják, hogy a parókia tetőzetét javíttassa meg (Felsőbalázsfalva, 1814/3). Az egyházfi, Kövér Gyirkó átvállalta a korábbi egyházfi, Kövér Mihály adósságát, amelyről köteles esztendőnként kamatot fizetni (Felsőbalázsfalva, 1814/7). Felsőszászújfalu. Parancsba adják, hogy az egyházfi gyűjtse be a lelkész fizetését (Felsőszászújfalu, 1783). Az egyházfiak a kamat begyűjtését elhanyagolták, 10 éve számadást nem mutattak be (Felsőszászújfalu, 1784). Az egyházfiak nem akarnak a vizitáció előtt megjelenni és nem akarnak számot adni (Felsőszászújfalu, 1788). Utasítják az egyházfit, hogy az elmaradt lelkészi és mesteri fizetést gyűjtse össze (Felsőszászújfalu, 1797). Galacfalva. A patrónus jelenlétében történt meg az egyházfi számadása (Galacfalva, 1760/1). A cigányok közül is választanak egyházfit (Galacfalva, 1776/1). A volt egyházfi nem tudott elszámolni a rábízott pénzzel (Galacfalva, 1781/4). Az egyházfinak parancsba adják, hogy a parókia körüli hiányosságokat orvosolja, különben a káptalan elé fogják idézni (Galacfalva, 1802). Az egyházfi a számadást nem készítette el (Galacfalva, 1809). Az egyházfi kéri, hogy adósságának kamatát engedjék el, mint bocskorpénzt. A vizitáció elfogadja a kérést (Galacfalva, 1809). Kentelke. Lénárt Márton egyházfi három éve nem jár templomba (Kentelke, 1812). Az egyházfi nem tud jelentést tenni a lelkészről, mert nem jár templomba, ezért a vizitáció előírása szerint új egyházfit kell választani (Kentelke, 1813/1). Lénárt Márton egyházfi nem jár templomba, ezért új egyházfit választanak (Kentelke, 1814). Kerlés. Az egyházfi nem készítette el a számadást (Kerlés, 1791, 1792, 1793). Az egyházfi benyújtotta a számadást (Kerlés, 1795). Hiteseket választottak (Kerlés, 1812/1). Az eklézsia vezetőit elmarasztalják, amiért jogtalanul és önkényesen elcserélték a mesteri és a lelkészi lakást. Az egyházfi elmondja: tiltakozott a csere miatt, de a gróf udvarbírája felpofozta, a lelkészt erőszakkal kilakoltatta, a mesteri házat lebontatta. Az egyházfit Parciális hivatali kötelességének elmulasztásáért (nem értesítette a káptalant) 24 forintra, vagy 12 pálcaütésre bünteti (Kerlés,