Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.
17-18. századi textíliák a Nagy sajói Káptalan - református egyházközségeiben (Horváth Iringó)
404 17-18. századi textíliák A felirat anyagában és kivitelezésében is eltér a hímzett növényi motívumoktól. A lyoni fémszállal ferde lapos öltéssel kirajzolt vékony vonalak egyenlőtlen majuszkulákat írnak: ISTEN DITSOSSEGERE ADTA: AR. DANIEL A magyar nyelvű felirat megnevezi a tárgy adományozóját, és megtudjuk azt is, hogy a kendőt egyházi használatra szánták. Arra viszont már nem utal, hogy melyik gyülekezetnek és mikor adományozták. A kendő kissé deformálódott, foltok, hiányok és elszíneződést figyelhetünk meg rajta. A lyoni fémszál esetében a fém több helyen a hordozó bélfonalról levált. A 90-es leltárszámot piros pamutfonallal hímezték pamut vászondarabra, amelyet utólag a kendő vászon alapjára illesztettek. A leltárszám megegyezik a használatban levő leltárkönyvben 17 6 szereplővel. Debreczeni László 1929-ben 17 7, amikor a gyülekezetnél járt, a kendőt néhány sorban bejegyezte vázlatkönyveibe. A másik kendőn (Katalógus 8) nem találunk feliratot, szerényebb kivitelezésű és azt sem tudjuk pontosan, mikor és hogyan került a gyülekezet tulajdonába. Az úrvacsorakendő alapja (84,5x71 cm) fmom szövésű fehér pamutvászon, amely jelenlegi állapotában két különböző szélességű darabból (34 és 37 cm) áll. Aranyszínű vont fémszállal (skófium) hímezték, ferde, lapos öltést alkalmazva. A kendő széleit egyszerű fehér cérnával dolgozták el. Díszítés, azaz hímzés csak a vászondarab sarkaiba szorult. Valamennyi elhelyezése és kialakítása azonos: jobbra ívelő csigavonalas minta (15x13 cm). A kacsból induló tő vonalát egy hosszan elnyúló, mintázottan hímzett levél követi, vele szemben szár nő, amelynek végén, két kacs után zárt gránátalmát látunk. A tő indákat és további három szárat hajt, amelyek keresztezik jobbra ívelő vonalát, díszítetlenül hagyott, keskeny mandorla alakú felületeket hozva létre. Valamennyi szár végén bimbókra ismerhetünk, amelyek rajza a mintában szereplő zárt és nyílt gránátalma-ábrázolások közé illeszthető. Néhány inda után következik a motívum központi eleme, a nyílt gránátalma, amelyet rajzosság jellemez. A két pár nyílt keskeny szirom után egy zárt pár következik, amelyek magukba rejtik a „magházat", tetején levél- és indapárokból, valamint pöttyökből kialakított bóbita figyelhető meg. A kendő állapotát tekintve, elsőként már szembe tűnik, hogy a középen található összeillesztés utólagos, valószínű, a vékony vászon az idők folyamán keresztben elhasadt és ezt próbálták orvosolni. Ennek következtében a textília alakja deformálódott, továbbá hiányok, foltok és elszíneződés figyelhetők meg. A fémszál aranyozása több helyen lekopott, egyegy helyen maga a fémszál is hiányzik. Leltárszámát (89) piros pamutszállal hímezték egy pamut vászondarabkára, amelyet az alapanyagra varrtak. Ez a szám megegyezik a használatban levő leltárkönyvben 17 8 szereplő nyilvántartással. Debreczeni László 1929-ben 17 9 járt az újősi gyülekezetben, ám vázlatlapjain nem említi ezt az úrvacsorakendőt. 17 6 Leltárkönyv. Újős Egyházközség és szórványai. [1950-től]: 90. XVIII. sz-ból. Úrasztali terítő 93x92. 17 7 Debreczeni 1929, 032. 17 8 Leltárkönyv. Újős Egyházközség és szórványai. [1950-től]: 89. XVIII. sz-ból. Úrasztali terítő 90x74. 17 9 Debreczeni 1929, 032.
