Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.
17-18. századi textíliák a Nagy sajói Káptalan - református egyházközségeiben (Horváth Iringó)
398 17-18. századi textíliák cés 14 4 -, amint a vizitációt végző személyek utalnak rá. Érdekességként az egyik abroszt emelném ki: úgymint 4 abroszok, az edgyik kamuka abrosz, labirintos kerttel varrva... l4 5 A kamuka abrosz tehát azért is figyelemre méltó, mivel Cegőtelkén ma is látható egy hasonló ábrával hímzett lenvászon terítő 1624-es évszámmal, ezt alább részletesebben ismertetjük. Sajnos, a hiányos adatok miatt nem állapítható meg, hogy a „kamuka" meghatározás elírás-e, egyazon darabról van-e szó, amely utóbb átkerült egy másik gyülekezet tulajdonába, vagy pedig csak motívumában mutat rokonságot. A Cegőtelkén készült 1808-as vizitáció 6 összeírásában nincs konkrét utalás a fent említett terítőre. A prédikálló széket borító kék selyem abroszon 4 1 kívül Négy fejér varratos abrosz 14 8 található itt, és 14 kendő, amelyek közül négyet fémszállal hímeztek, három pedig a régi jelzőt kapta. Ezen három település közül tárgyi emlék ma már csak Szászcegőn, azaz Cegőtelkén maradt, Galacfalva és Sófalva esetében csak ez a néhány szó utal az úrasztali textíliákra. Az 1890-ben megjelent egyházmegye története 14 9 - sajnos, úgy tűnik, nem teljesen megbízható irodalmi forrás - 14 gyülekezetet sorol fel. Ezek közül csak 10 egyezik a mostani kötetben szereplő településekkel: Alsóbalázsfalva, Beszterce, Kentelke, Cegőtelke, Galacfalva, Alsóbudak, Sófalva, Szentmáté, Újős és Nagysajó. A másik négy, Tacs, Simontelke, Füzkút és Bödön a tárgyalt időben nem ehhez az egyházmegyéhez tartozott. Csaknem valamennyi gyülekezet történetét egy rövid összeírás követi, amely tartalmaz a klenódiumokra és egyéb egyházi felszerelésekre vonatkozó információkat, közöttük 11 esetben említ textíliákat is. Ezek a felsorolások a 19. század végén fellelhető tárgyakat rögzítik, úgy tűnik, többször hiányosan és hibásan. Alsóbalázsfalvával kapcsolatban egyetlen ezüsttel hímzett, kék selyem úrasztali takarót említ, amelynek adományozója Cserényi Sándorné Keczeli Eszter. 1' 0 Cegőtelke esetében az 1806-ban Balog Klára, illetve 1677-ben Radnóti Anna által adományozott kendőről esik szó. 15 1 Tacson ekkor állítólag egy arany rojttal díszített abrosz, kamuka asztalkendő és selyem rojttal díszített ezüst szövet takaró volt található. Galacfalva klenódiumai után egy nagy kamuka fehér abrosz és két kendő következik, amelyek közül az egyik arannyal kivarrott és a tacsi egyház ajándékai 52 Kisbudak textíliája mindössze két darab fehér abroszt tett ki. 15 3 Sófalván már három abrosz, két asztalkendő található, valamint egy kék selyem úrasztali terítő. 15 4 Szentmátéról sem tudunk meg többet, mint hogy van 4 asztali abrosza és 10 drb asztalkendője. 15 5 Több darabot említ már Újős esetében, négy abrosz és két asztalkendő, felirat nélkül, ezenkívül egy kendőt és egy abroszt említ a 19. század végéről, amelyeken felirat és évszám is volt. 156 Még egy textíliáról szerzünk tudomást, amelyet abroszndk nevez a következő felírással: „Isten dicsőségére adta A. B. Dániel," 15 7 Ez a darab ma is a gyülekezet tulajdonát képezi, alább bővebben is szólunk róla. Nagysajón ma már egyetlen textília sincs, ám a gyülekezet javai között a 19. század végén még szerepelt egy fehér selyem úrasztali takaró, valamint 14 4 Nagysajói Prot. 252. 14 5 Uo. 252. 14 6 Uo. 265-266. 14 7 Uo. 265. 14 8 Uo. 265. 14 9 A nagy-sajói egyházmegye története. In: Névkönyv 1890, 28. 15 0 Uo. 4. 15 1 Uo. 14. 15 2 Uo. 23. 15 3 Uo. 25. 15 4 Uo. 28. 15 5 Uo. 32. 15 6 Uo. 34. 15 7 Nagysajói Prot. 34.
