Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.

Ötvösmunkák és ónedények a Nagysajói Káptalan - református egyházközségeiben (Kovács Mária)

Ötvösmunkák és ónedények 353 A 18. század folyamán a gyülekezetekben a hívek száma megnőtt, így újabb edények beszerzésére volt szükség. A 18. századi adományozások során a hívek elsősorban kelyheket készíttettek, mivel a 18. században újra általánossá vált a kelyhek használata.

4

7 Ugyanakkor a hívek ízlésvilágát jelentősen befolyásolhatta az evangélikus egyház liturgiái felszerelése is, amelyben a kehely és paténa alkotta a legjelentősebb tárgycsoportot. A 19. század második felében-20. században jelentős számú kelyhet adományoztak a hívek gyülekezeteiknek. Egyes egyházközségek, mint Beszterce, csak a 19. század második felében vált anyaegyházzá, így több edénnyel való felszerelése ekkor indokolt. Bár ebben az időszakban az ötvösség már szinte teljesen elvesztette művészi jellegét, mégis fontos az ekkor készült edények katalógusszerű áttekintése. A református egyház az úrasztali edények anyagára és formájára vonatkozóan nem hozott határozatot, csupán a „pápista kelyhek" eltávolítását írta elő.

4

8 Ha megvizsgáljuk a gyülekezetekben fennmaradt ötvöstárgyakat, elmondható, hogy ez nem mindig történt meg. Jelen esetben a Cegőtelki Egyházközség gyűjteménye őriz egy gótikus, a reformáció térhódítása előtt készült kelyhet és paténát (Katalógus 1, 14). A 14. századi ötvösmunka még a romanika stílusában gyökerezik, a kehely kerek talpa, vésett dekorációja, a kuppa alakja és a kehely arányai ennek a tradíciónak a kifejezői. A kehely kerek talpának pereme erőteljesen kihajlik, a csonkakúp alakú lábtól sima tagozat választja el. A lábat vésett alapon négy nagyméretű, szárával a nódusz felé mutató, stilizált szőlőlevél díszíti (11. ábra). A hengeres alsó és felső szárrész domborműves szőlőleveles indát ábrázoló öntött díszítését kettős övek szegélyezik. A lapított gömb alakú nóduszon hat kör alakú rotulus helyezkedik el, amelyek közül minden másodikban gótikus betű látható: az elsőben összekapcsolt KE betűk, másodikban B, harmadikban I betű. A betűk közti rotulusokban a díszítőmotívum ismétlődik. A szájperem felé erőteljesen szélesedő, alacsony kuppa harang alakú, felülete sima. A kehellyel együtt a kisméretű paténa is átkerült a cegőtelki református gyülekezet tulajdonába (Katalógus 14). A sima felületű paténa keskeny pereméhez ívesen hajlik mélyülő öble. Az együttes készítője ismeretlen, akárcsak megrendelője. A csépáni evangélikus egyházközség 14. század második feléből származó kelyhe analógiát mutat a cegőtelki kehellyel, lapított gömb alakú nóduszán a cegőtelkihez hasonló, hengeres rotulusok ülnek.

4

9 Az erdélyi kelyheken a nódusz ilyen jellegű kialakításával ritkán találkozunk. Mivel Roth a csépáni kelyhet a besztecei ötvösök munkájának tekinti, ezért feltételezzük, hogy a cegőtelki kehely is besztercei alkotás. Az első említését az 1808-as vizitációs jegyzőkönyvben olvashatjuk, majd az 1858-as jegyzőkönyv

5

0, az 1890-es Névkönyv

5

1 és Debreczeni László is feljegyezte*

2 A nagysajói egyházközségek gyűjteményeiben a 17. századi kelyheket a nagysajói kehely képviseli (Katalógus 2). Az aranyozott ezüstkehely egyszerűségről tanúskodik, kerek talpának pereme tagolt, negyedkörív keresztmetszetű tagozata szemcsézett alapon domborított sziromdíszekkel ékesített. A hengeres, lefelé enyhén kiszélesedő láb sima, hármas tagolású öntött öv felett karéjos lemez választja el a szintén csonkakúp alakú, sima felületű alsó szárrésztől. A lapított gömb alakú nóduszt öntött öv osztja két egyenlő részre, amelyek felületét, szemcsézett alapon, domborított virágszirmok díszítik. A nagyméretű, harang alakú 4

7 A 17. századi református egyházban a kelyhek használata háttérbe szorult, mivel helyüket a világi használatban közkedvelt poharak és serlegek vették át. 8 Kiss Áron: XVI. században tartott református zsinatok végzései. Budapest 1882. 152. 4

9 Roth Viktor: Besztercei ötvösmüvek. In: Archaeológiai Értesítő. 1914, 355-356. Nagysajói Prot. 265-266. Egy arannyal futatott ezüstpohar. Egy ezüsttángyér. 5

0 Nagysl-Jkv. 1/2. 130. 5

1 Névkönyv 1890, 14. 5

2 Debreczeni 1928,260.