Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.

Beszterce vidékének reformációja

18 Beszterce vidékének reformációja denütt olvasható, nem szakadozott, és nedvesség sem érte. Nemrég alapos fertőtlenítési és gombátlanítási folyamaton esett át. Mindkét kötetet eredetileg már megszámozták, a két kötet számozása folyamatos és pontos. Ezért nem is számoztuk újra, annak ellenére, hogy hiányzik az első 21 oldal, reménykedve a hiányzó oldalak előkerülésében. A kötetek értékét növeli az, hogy az 1621-ben megkezdett és a 1888-ban még ismert első jegyzőkönyv mára elveszett. A kezünkben lévő kézirat így az egyetlen hiteles forrásunk a káptalan 18. századi életére vonatkozóan. Sajnos a gyülekezetek levéltárai sem segítettek a múlt pontos feltárásában, a vizsgált korból származó iratokat csak az újősi gyülekezet levéltárában találtunk. Az átírás Tekintettel arra, hogy még nincs egységes, a Magyar Tudományos Akadémia által is elfogadott átírási szabály, ezért mi az Erdélyi Múzeum-Egyesület forráskiadványainak, illetve az Erdélyi Református Zsinatok Iratainak átírási szabályait követtük. A mássalhangzókat többnyire betűhíven írtuk át, még akkor is, ha ez ellenkezik a mai magyar helyesírás szabályaival (pl. mellyet, ollyan, sellyem kissebb, ekklézsia stb.). A tz, illetve ts nálunk c, illetve cs betűkként szerepelnek. Hasonló módon, ha az i betű j hangot, az s betű zs hangot jelöl, a mai hangalak szerint írtuk át (pl. ifiú helyett ifjú, eklésia helyett eklézsia). A magánhangzókra az ékezeteket ugyancsak a mai helyesírási szabályok szerint tettük ki. A központozást értelemszerűen használtuk, a köznevek egybeírásánál szintén a ma érvényes szabályok szerint jártunk el. A személy- és helynevek helyesírásán nem változtattunk, csupán a keresztnevekre tettük ki a mai helyesírásnak megfelelő ékezeteket, a helyneveket pedig - ahol a mai használat megkövetelte - egybeírtuk, meghagyva az eredeti nagy kezdőbetűket. A vizitáció természetes menetéhez tartozott az is, hogy valamely gyülekezetet látogatva, a következő évben visszalapoztak a korábban rögzített szövegre, felfrissítették az előző évek adatait, és ha szükség volt, áthúzták azokat, vagy megjegyzéseket írtak melléjük. A későbbi bejegyzéseket dőlt betűvel szedtük, a kihúzásokra pedig lábjegyzetben hivatkozunk. Gyakran előfordult az is, hogy sokszor oldalnyi helyeket hagytak ki a későbbi betoldásokra, ahová viszont nem mindig került adat, ezeket lábjegyzetben jelezzük. A jegyzőkönyvek oldalszámait szögletes zárójelbe tettük. A nyilvánvaló hibákat vagy elírásokat [!]lel, a bizonytalan olvasatot [?]-lel, a megrongálódott és megcsonkult lapok szöveghiányát [...]-sal jelöltük. Végül, de nem utolsósorban itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik a vizitációs jegyzőkönyv kiadásra való előkészítésében támogattak. Illesse köszönet Buzogány Dezsőt és Sipos Gábort, e sorozat (EREA) szerkesztőit, amiért a munka folyamán szakmai tanácsokkal támogattak és bátorítottak. Külön köszönöm Winkler Bálint önzetlen segítségét, aki vállalta, hogy a német nyelvű vizitációs jegyzőkönyveket átírja, valamint köszönöm Benkő Mihályné Zonda Tímeának, hogy segített összeállítani a német nyelvű szövegrészek tárgymutatóit. Az átírt szöveg eredetivel való egybevetésének nehéz és hálátlan feladatát Tóth Leventének és Ősz Sándor Elődnek köszönhetem, akik éjt nappallá téve vállalták a fáradságos munkát. Az átírt jegyzőkönyv alapos és nagy szakmai hozzáértésről tanúskodó lektorálását Dáné Veronka végezte el, külön köszönet érte. Kolumbán Vilmos József