Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.

Beszterce vidékének reformációja

13 Beszterce vidékének reformációja kat, hogy magyarul beszéljenek, valamint ellenezte a vegyes házasságot. Neki köszönhetően a sófalvi magyar reformátusokban a század második felére jelentősen megerősödött a nemzeti öntudat.

6^ A sófalvi gyülekezethez filiaként tartozott a Simontelki leányegyházközség, amely az 1621. december 28-án megrendezett vizitáció idején még önálló volt (ekkor jegyezték fel, hogy az oltár és a papi szék felett festett kárpit volt). Ebben az időszakban a református lelkész fizetése a szász papokéhoz volt hasonló, annyi különbséggel, hogy minden gazda köteles volt a papnak l-l veder mustot adni. Az 1660 körüli török-tatár betöréskor a szőlősök elpusztultak, így a lelkész nem kapta meg a neki járó mustot. Utolsó lelkésze Georg Fabritzius (1754), akinek halála után a sófalvi gyülekezet 1848-ig használta a simontelki erdőt és földeket, amikor a helybéli román közösség azokat jogtalanul elfoglalta.

6 , Szászszentjakab. A lutheránus gyülekezet első említett vizitációjára, 1627. január 26án került sor Törpényi Ábel Gáspár dékán vezetése alatt.

6

4 Nagyszámú kegytárgykészlete volt, iskolát és rektori állást is fenntartottak. Ugyanakkor lejegyezték a lelkész járandóságát is. A hallgatók kötelesek voltak megszántani a lelkész földjeit, fizették a kisdézsmát, illetve minden terményből (még a lencséből is) a tizedet, valamint minden gazda adott egy-egy szekér fát. Az alkalmi szolgálatok díja a következőkből állt. A keresztelés díja 3 dénár, a felnőttek temetésének díja 18 dénár, 1 tyúk és 3 kenyér, a gyermekek temetésének díja pedig 9 dénár, 2 kenyér és 1 tyúk volt. Az esketés kihirdetéséért 24 dénárt, az esketésért 1 cseber bort, a bevezetésért 3 dénárt, 1 kenyeret, 1 kalácsot és 1 pint bort kellett adni a lelkésznek. A lelkész évente egyszer 1 cseber borral vendégelte meg híveit. A mester fizetése a lelkészi fizetés egyharmadát tette ki.

6" A lelkész fizetését a gyülekezet és a lelkész megegyezése nyomán, a vizitáció beleegyezésével 1766-ban úgy módosították, hogy a kisdézsma helyett a hallgatók l-l veder bort fizettek.''

6 Időközben a mester alkalmi szolgálatokért járó fizetsége is megváltozott. 1814-ben panaszolta a mester, hogy a temetéskor szokásos jutalmát (felnőtt temetésekor 6 dénárt és 3 kenyeret, gyermek temetésekor 6 dénárt és 2 kenyeret) a hívek nem akarják fizetni.

6

7 Cegőtelkéhez hasonlóan Szászszentjakabon is sorozatosan rosszul fogadták a vizitációs bizottságot. 1772-ben a vizitátorok kénytelenek voltak elhalasztani a vizitációt a gyülekezet érdektelensége miatt.

6

X 1777-ben, amikor a dékán kérdőre vonta és büntetéssel fenyegette meg az egyházfit a lelkészi lakás rossz állapota miatt, a helybéliek megfenyegették a káptalan elöljáróit, de végül megígérték, hogy kijavítják a parókiát.

6

9 Egy évvel később, 1778ban azonban semmiféle vizsgálatot nem lehetett tartani a „nagy engedetlenségek miatt", ezért a dékán a világi karhatalomhoz fordult, hogy büntessék meg a gyülekezetet.

7

0 Feltehetően ennek köszönhető, hogy 1780-ban a vizsgálóbizottságot már példaszerűen fogadták, de 1781-ben a lelkészen és a mesteren kívül senki sem jelent meg a vizitáció előtt,

7

1 1782-ben pedig azt jegyezte fel a jegyző, hogy a bizottságot „igen parasztul benevántálták", ezért a parciális elé idézték az eklézsiát.

7

2 6

2 Névkönyv 1888. 27. 6

3 Uo. 29. 6

4 SzDVM 355. 6

5 Uo. 355. 6

6 Nagysajói Prot. 52. 6

7 Uo. 388. 6

8 Uo. 61. 6

9 Uo. 75. 7

0 Uo. 80. 7

1 Uo. 97. 7

2 Uo. 101.