Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.
Felsőszászújfalu
Felsőszászújfalu 115 3 1' 0 Pincémből, mire megbízván őkigyelmét, boromat hordotta, megbízván mint regiust, praevaricatioban értem, engemet, mint patronussátt nem respectál, papi szolgálattyába, amit az ekklézsia megbizonyít, hűségtelen, emellett még sok ollyan tárgyak, amellyet ide béírni hosszas volna, attak s adnak okot arra, hogyha tiszteletes uraimék őkigyelmét innen nem amoveálják, kénteleníttetem arra menni, hogy tiszteletes uraimék ellen is a felsőbbeknél zörgessek. Mellyek után maradtam tiszteletes nótárius uramnak alázatos szolgája Gróf Mikó Károly Sz[ász]Újjfalu, l a Mártii 1812. [332] Válasz Méltóságos Gróff Úr! Méltóságos jó Patrónus Uram! Szívre ható fájdalommal értyük nagyságodnak Hendel Márton uram ellen való panasszait, mellyeket eddig, ha így tudtunk volna, nagyságodat őkigyelme által terheltetni meg nem szenvedtük volna. Most esvén értésünkre az őkigyelme praevaricatioi, rendelésünket megtésszük őkigyelméhez, hogy az afféle törvénytelen és egy belső személyhez illetlen életről mondj an le, ha ezen atyai intésünk őkigyelmére nézve siikeretlen lenne, abban az esetben a nagyságod kérésinek, törvényeink pontyai szerént, eleget tenni el nem mulattyuk. Mellyek után magamat gratiajába ajánlván maradok méltóságos gróff úr nagyságodnak alázatos szolgája Szabó András mtk Capitulum Ordinarius nótáriussá A[ranyos]Móritz, l a Mártii 1812. a Sz[ent] Visitation A méltóságos gróff úr feladásai alóli való maga mentésre tiszteletes Hendel Márton uram AranyosMóritzra lecitáltatván, így menté magát. Az 1-re Látja az Isten, én az őnagysága embereit sohasem mocskoltam, soha sem volt bajam eggyel is. A dominalis bírája a gróffnak hallgatott, miért haragszik reám, nem tudom, ő vádol őnagysága előtt. Az igaz, hogy ezelőtt két esztendővel egy cigányára őnagyságának a kezemben lévő vékony pálcámmal kettőt ütöttem, azért, hogy mikor az őnagysága udvarába hívtanak, részegen az utómban állott, felmenvén őnagyságának megmondottam, lenevette, de házokra sohase mentem. 2-ra Míg regius voltam az őnagysága udvarában, addig szabadságom volt az erdőről fát hordani, azután soha egy ágat se hoztam. Éppen a parochialis ház alatt lévén az őnagysága allodialis kaszálója gyepű nélkül, marháim mikor csordából hazajöttek, megesett, hogy bészaladtanak, de szántszándékkal soha sem hajtottam, mellyért őnagysága elegedendő satisfactiot vett rajtam, mert az ökreimet az viceispány úrhoz hajtotta. 3-ra Szabadságom volt őnagyságától míg regius voltam arra is, hogy a tiszt hírével vigyek l-l kulacs bort. Vittem, de soha lopásképpen nem. Ezen dolognak complanatiójára a tiszteletes Visitatio SzászÚjjOsből [333] Újjfaluba visszament, a méltóságos grófot igyekezett megengesztelni, de sine effectu lett igyekezete, mellyre nézve kötelességévé tétetett tiszteletes Hendel Márton uramnak őnagyságát minden lehető módon megnyerni, írásbeli instantiaja által megkövetni.
