Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 4.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató

256 Tárgymutató Szék. Panasz amiatt, hogy Zudor András a templomi széket lelkész és esperes tájékoztatása nélkül elvágta, a parciális elrendeli, hogy tisztázzák: haragból vágta el a széket, vagy azért mert rossz volt (1702 február, 104-105.); a széket a feleségek veszekedése miatt vágták el, a generális zsinat úgy döntött, hogy azt javítsák meg, a Zudor által készített széket vegyék át, megszabta az ülésrendet és istenes életre intette az asszonyokat (1702 június, 108.). Szeméremtest. Az asszony panaszol: „tilalmas utakon való békességet és szeretetet akart közöttünk (varázslása által) szerzeni, confugiálván némely asszonyemberekhez, hogy egy halat mérvén vagy méretvén szeméremtestéhez (haki ezt cselekedhetné, ajándékot venne őkegyelmétől) és azt meg süttetvén, velem étetné meg, és így a szeretet közöttünk vigeálván, durálhatna, mely mind Isten, mind emberek törvényével ellenkezik" (1695 június, 60.); a férj azzal vádolja felségét, hogy „szeméremtestében gyúrt vajas pogácsát" etetett vele, a vádak bebizonyosodnak, az asszonyt paráznaként elítélik (1699 december, 94.); Belényesi Dávid lelkészről kiderült „egy becsülletes nemesember leányinak pudicitiajok után incselkedett" (1700 június, 97.); „szemmel látott tanúk, kik latrokat hol egyszer, hol másszor Pap Éva mellett kaptanak, maga is szemérmének felfedésével kénálván iffjú legént, szerszámával" (1705 november, 112.); a feleségre rábizonyosodott paráznasága, mert a tanúvallomásokból nyilvánvaló „nimetekkel szemtelen való csókolódása, úgy a nimetnek pokróca alá való levonása után, a nimeth szeméremtestének szemérem nélkül való megfogdosása." Ezekért elválasztják, kiközösítik, örökké ligába tartják és magisztrátus kezére adják (1716 március, 153.). Szolgabíró. Arról panaszkodik az egyik fél, hogy a másik szolgabírót küld rá és fenyegetőzik, ebben nem kompetens dönteni a parciális, keresse a törvény útját (1698 május, 84.); Szőlő. Algyógyon az eklézsia szőlőjét visszaveszi a parciális, ha azt a bérlő nem műveli kellőképpen (1717 március, 157.). Temetés. Az esperes idézte parciális elé a hátszegi mestert, amiért temetésen illetlenül viselkedett, de mert a sértett fél megbocsátott neki, a parciális csak megintette (1714 június, 138.). Templom. A parciális előtt tett pacificatio: a férj megfogadja, templomba jár, ha mindezt nem cselekszi először kiközösítés, aztán articularis poena lesz a büntetése (1698 október, 87.); a parciális elfogadja az alpestesiek magyarázatát, amiért a templomépítést nem folytatták, de szigorúan meghagyja, hogy a következő parciálisig a gerendákat faragják meg, különben 200 forintra bünteti őket (1714 március, 133.). Tetű. A feleség csak azért maradt a férje mellett, hogy elkerülje az egyházfegyelmet, különben válni akar, mert férje gyanús dolgokba keveredett (lapostetűvel is megtöltötte) (1695 június, 60.). Textus. A hunyadi mester olyan textust választott prédikációjához, amellyel nemcsak a lelkésznek és a traktusnak, hanem az egész lelkészi rendnek „esett beestelenségére", nem szándékos volt (1701 november, 101.).