Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 4.) Kolozsvár 2007.
A Parciális Zsinatok jegyzőkönyvei 1686-1719
1689 június, Vajdahunyad 23 gos, tam nostros, ut Amesium Cas. Consc. 2 liber 5. cap. 36. num. 3., quam Pontificios Eponimia Parochorum de Sponsalibus num 10. rat. II. et Agenda Ecclesiae Reformatae de sponsalibus rat. 6., egymástól elszakadgyanak és mind a két fél nubat cui velit. Mi az hetvennegyedik canon szerint, ut quis alicui nubat invitus, senkit nem cogálhatunk. 1689 június, Vajdahunyad [58.] Anno 1689. die 9. Junii ad instantiam reverendi ac clarissimi domini Michaelis Musnai, ecclesiae reformatae N]agy]Enyediensis miniştri. Partialis instituitur Hunyadini per reverendum ac doctissimum dominum seniorem Georgium Körtvélyesi caeterosque fratres. Actio reverendi ac clarissimi domini Michaelis Musnai, ecclesiae reformatae N[agy]Enyediensis miniştri contra generosam Evam Boldogfalvi de eadem ut sibi sponsalibus rite celebratis et fide desponsatam sponsam etc. Tiszteletes Szent Partialis, a Christusban szerelmes atyámfiai! Edgyen-edgyen kegyelmeteknek elhiszem, tudtára esett miképpen lett legyen a dologh énközöttem s nemzetes Boldogfalvi Éva asszony között. Én anno 1689. esztendőnek első holnapjának napján 3 jöttem volt alá ide Hunyad vármegyében tekintetes nemzetes Gergocs Mihály uram házához az fellyebb megemlíttetett személynek látására azon véggel, hogy ha Isten után a személy énnekem tetszenék, s én is őkegyelmének, jövendőbeli házastársul magamhoz venném. Mind a leánynak, s mind pediglen nagyobbik attyafiának kedvek lévén az dologhoz, ugyanott az tekintetes nemzetes Gergocs Mihály uram házánál kezünket, gyűrűnket egymásnak adtuk s annakutánna másnap az szent házasságnak rendi szerint meghesküttünk, annakutánna kértenek őkegyelmek azon, hogy halasztanám az hazavitelit egy kevés időkigh, mígh elkészítenék. Én az őkegyelmek kérésit meghhallgattam s tettem fel három vagy négy heteket, hogy annakutána sok jóakaró uraimnak tetszésekből utánna jőnék. De őkegyelme, nemzetes Boldogfalvi Éva asszony, nem tudom micsoda tekintetre nézve (én azt már nem vizsgálom), mégh talám az én hitemnek beszédinek melegsége szájába megh sem hűlt volt, hitit meghszegte, mással sponsalibus celebratis jövendőbeli házasságh fejiben megheskütt (quod inauditum est), melly cselekedetivel nekem adatott hitit meghszegte, s magát hitihagyottnak lenni meghmutatván, engemet híremben, nevemben, mind a belső s mind a külső magistratusok előtt megholt és az egész ecclesiat felette igen meghbotránkoztatta s az szent ministeriumot meghmocskolta. Kérem azért kegyelmeteket alázatossan, ez dologban bona conscientia betekintvén, amit az igasságh dictál, mind az én, s mind pedigh az őkegyelme résziről ez köztünk való zűrzavarnak szakadgyon vége. Engemet, mivelhogy az hit volt [59.] egymás között való kötelességünk, hitit megh nem tartván, elszakasztott magától, az őkegyelméhez való kötelességemtől liberállyon, őkegyelmit pediglen érdeme szerint ligaba vesse, és ha valami egyéb méltó poenat 2 Guiliemus Amesius: De Conscientia et Ejus Jure, vel Casibus Libri Quinque. Amsterdam 1630. 3 A pontos dátum hiányzik.
