Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 4.) Kolozsvár 2007.
A Parciális Zsinatok jegyzőkönyvei 1686-1719
1716 január, Déva 147 volna, hogy azon kutyával mint járt, de ez mai napig senki nem látta, senki nem hallotta, senki nem tudja, hogy sem egyszer, sem másszor őtet vagy egy kutya levonta volna. Melyből világossan kitetszik, hogy az én veszedelmemre készítette, azért ut supra a Szent Széktől divortiumot kívánok, doceálván maga gonosz actait, liceat ultra, mely iránt a Szent Széktől exmissiot kívánok. Deliberatum: Mindketten exmittáltatnak, az Actor futura Sede doceállya és comprobállya, hogy az felesége az ládában talált étetőt maga veszedelmére csinálta volna, az Incta hasonlóképpen bizonyítsa meg, hogy az azt étetőt nem férje veszedelmére, hanem egy kutyának, amelytől orozva levonattatott volt, elvesztésére készítette volt. Hunyad Deliberatum: Békési Imre uram panasszából értyük, hogy amely magyar Bibliát amsterodami ediciot [in] majori octavo, egy Rácz Demeter nevű ember conferált volt az allpestesi ecclesianak, mellyet ugyan Békési uramnak kezébe is adott, azon Rácz Demeter megbánván collatioját, visszalopta őkegyelmétűl. Minékünk semmi dolgunk nincsen az specificált Rácz Demeter nevű collatorral, Békési uram suo tempore atta volna meg az ecclesianak, őkegyelmétűl el nem lophatták volna, mi azért Békési uramtól megkívánnyuk, hogy az ellopott Bibliát előállítsa és az ecclesianak megadja, külömben az árrát őkegyelmén exequáltattyuk. 1716 január, Déva Semipartialis instituitur Dévae in domo parochiali anno 1716. 7. Januarii ad instantiam nobilis feminae Christinae Nagy per reverendum seniorem Petrum Keresztúri, caeterosque adjunctos fratres. Deliberatum: Világoson constál SemiPartialisi Szent Synodusunk előtt nemes dévai Nagy Christina asszonynak mint Actrixnak relatoriajábúl és azon kívül négy hiteles, füllel hallott testiseknek előnkbe hozatattott pecsétes attestatiojokbúl, mellyeket az Inctusnak szájábúl halottanak, hogy az Inctus [73.] Dsotzán Luputz nem gondolván sem az Isten parancsolattyával, sem az ország törvényével, sem penig a maga házassági kötelességével, praespecificált hites feleségét hitetlenül repudiálván, feleséget vött más feleségre, és így juxta 2Sam 1: Az ő szája tévén maga ellen bizonságot, 4< ) maga is az Inctus magát paráznának vallotta. Melyhez képest mind lelkünk ismereti, mind az Isten törvénye kötelez bennünket arra, hogy az Actrixt mint ártatlant az Inctustól, mint nyilvánvaló paráznától divortiállyuk, és ad secunda vota transmittállyuk. Úgy mindazonáltal, hogy az Actrix is a magistratust parázna férjének megbüntetésére kénszerítse juxta canonem 71., az Inctust ellenben, mint Isten s ország törvényét és házassági szövetségét megrontó paráznát ligaba vettyük és a magistratus kezébe adjudicályuk. 4( 1 2Sám 1,16: És monda néki Dávid: A te véred legyen a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: En öltem meg az Úrnak felkentjét.
