Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 4.) Kolozsvár 2007.

A Parciális Zsinat mint a lelkészi nemesség fóruma

13 A Parciális Zsinat mint a lelkészi nemesség fóruma A második, 1/2 jelzetű kötet ívrét nagyságú, pergamenkötéses és 158 utólag számozott oldalt tartalmaz. Az 1705-1719 közötti parciális zsinati és vizitációs jegyzőkönyveket, illetve ezen időszak néhány generális zsinati meghívóját olvashatjuk lapjain. A kötetekben szereplő vizitációs jegyzőkönyvek A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere című kiadvány három kötetében láttak napvilágot, s e kötetek függelékében közöltük az egyházmegye gyülekezeteinek történeti névtárát is, tehát jelen kiadványunk csak a parciális zsinati jegyzőkönyveket tartalmazza. A Generális Zsinatra szóló meghívók az Erdélyi református zsinatok iratai című kiadvány I. és II. kötetében hamarosan ugyancsak napvilágot látnak. Az 1720-1809-es időszakból sajnos nem maradt ránk parciális zsinati jegyzőkönyv, csupán a vizitációs jegyzőkönyvek utalnak arra, hogy ezeket a zsinatokat megtartották. A harmadik, II/l jelzetű, ívrét nagyságú, félbőr kötésű protocollum 1810-től 1840-ig terjedően tartalmaz kizárólag parciális zsinati jegyzőkönyveket. Ebből az anyagból csupán csak az 1810-1815 között rögzített jegyzőkönyveket közöljük. Az átírásról A szövegek átírása során az Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok korábbi köteteiben megállapított alapelvek szerint jártunk el. A szó eredeti hangalakját igyekeztünk változatlanul hagyni, még akkor is, ha ez ellenkezik a mai magyar helyesírás szabályaival (pl. mellyet, ekklézsia stb.). A tz és a ts hangjelöléseket c illetve cs betűkkel írtuk át. Hasonlóképpen, ha az i betű j hangot, illetve az s betű zs hangot jelöl, azt a mai hangalak szerint átírtuk (ifiú helyett ifjú, sendely helyett zsendely). A magánhangzókra mindig a mai helyesírás szerint tettük ki az ékezeteket. A szavak egybe- és különírásakor, illetve a kis és nagy kezdőbetű használatakor a mai helyesírás szabályai szerint jártunk el. A központozást értelemszerűen használtuk. A tulajdonnevek hangalakját változatlanul hagytuk, közismert nevek esetében az ékezeteket egységesítettük. A többtagú helyneveket a mai helyesírás szabályai szerint egybeírtuk, ám az eredeti nagy kezdőbetűket meghagytuk (pl. NagyRápolt). A latin főneveket a latin nyelv szabályai szerint - ékezetek nélkül írtuk át, a latin tövű, de magyarul ragozott igék toldalékaira viszont kitettük az ékezeteket. Az utólagos megjegyzéseket, betoldásokat dőlt betűvel szedtük. A nyilvánvaló elírásokat [!]-el, az általunk tett kiegészítésetek []-el, a kiszakadt vagy olvashatatlan részeket [...]-el jelöltük. A kihúzásokra, és egyéb szövegbeli módosulásokra lábjegyzetben hivatkozunk. A kötetek oldalszámát szögletes zárójelben közöljük. Ezúton köszönjük meg Csáki Boglárka vallás tanárnak, illetve Sándor Attila nyugalmazott lelkipásztornak a szövegek átírása során nyújtott segítségét, illetve az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltár két munkatársának, Sipos Gábornak és Dáné Veronkának az igen hasznos szakmai tanácsokat és a lektorálást.