Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 4.) Kolozsvár 2007.
A Parciális Zsinat mint a lelkészi nemesség fóruma
9 A Parciális Zsinat mint a lelkészi nemesség fóruma a felbontott házasságból született gyermekek egyik vagy másik szülőnél való elhelyezéséről. A parciális fellebbviteli fóruma a Generális Zsinat volt. A Generális szerepe 1696 után nőtt meg, amikor a július 1-én, Nagyenyeden tartott zsinat kimondta, hogy extra manifestum adulterii casum [nyilvánvaló házasságtörés esetén kívül] a partialisokban divortium ne légyen (azaz ha szemmel látott vagy maga nyelve vallása nem lészen) [...] decernáltatottEzután a parciális csupán megvizsgálta az ügyet, és továbbküldte azt a Generálisra. Arra is volt példa, hogy a Generális visszautalta a parciálisra, és így a válás kimondása akár évekig is elhúzódhatott. Példaként hozhatjuk fel a rákosdi Budi Bálint esetét, aki 1714 őszétől 1718 októberéig pereskedett Számfilla (valószínűleg: Zamfira) nevű feleségével. 1 7 Az ügyvédek Szintén a válóperek rendjén kell beszélnünk az ügyvédekről, hiszen a parciális zsinaton az ilyen jellegű ügyeken kívül alig volt szerepük. A pereskedők számára nem volt kötelező az ügyvédvallás, ki-ki maga is képviselhette a vádat, vagy védhette önmagát. Gyakran olvassuk, hogy procurator ipsémét (ő maga az ügyvéd). Számos olyan esettel is találkozunk amikor a pereskedő fél édesapját vagy fivérét bízza meg ügyének képviseletével. 1695-ben például a marosillyei Popa Mária édesapját, Popa Dániel olá esperest bízza meg férje, Jánosi György elleni válókeresetének beadásával. 1 8 A feltérképezett időszakból tizenkilenc hivatásos procuratori ismerünk. Az alábbi felsorolásban nevük után zárójelben azon időszakot tüntettük fel, amelyben az egyházmegye parciális zsinata előtt képviseltek valamely ügyet. Sajnálatos módon a Huny ad vármegye jegyzőkönyvei ebből az időszakból nem maradtak ránk, így azt a tevékenységet, amelyet világi törvényszékeken fejtettek ki, nem tudjuk nyomon követni. íme a névsor: Belényesi István (1686), Marosvásárhelyi Kőműves Ferenc (1686-1692), Csorba Ferenc, dévai (1688-1697), Csengeri Mihály, szászvárosi (1688-1699), Ungur János (1688-1690), Pécsi Sámuel (1689), Szikra István (1690), Losádi Litteráti György (1691-1702), Ungur Gáspár (1692), Galambfalvi Mihály, szászvárosi (1693-1696), Thordai János (1694-1698), Csáki István (1697-1702), Nagy Miklós (1697), Polgári András, dévai (1701-1702), Lugosi Mózes (1712 előtt), Dobolyi István (1712-1718), Békési Pap Imre (1713-1717), Sinka András, dévai (1716-1718) és Balia Sámuel (1718). A jogásznak készülő hallgatók extraneusokként tanultak a kollégiumokban, és nem kellett aláírniuk a kollégium törvényeit. Csupán azok neve maradt fenn a diáknévsorokban, akik először belső, egyházi hivatalra készültek, és csak később döntöttek a világi pálya mellett. így találtunk rá hat prókátorra a kollégiumi diáknévsorokban: Pécsi Sámuel (Nagyenyed 1686), Szikra István (Nagyenyed 1665), Thordai János (Nagyenyed 1677), Polgári András (Marosvásárhely 1692), Dobolyi 1 6 SzékEhmLvt Prot. I. p. 299; 1713 utáni másolatban: Pokoly-Nagy gy. nr. 12 p. 1; BodCons 63. Az adatot Sipos Gábornak köszönöm. 1 7 HZLvt-Prot. 1/2. 61., 71., 90., 138. 1 8 Uo. 1/1. 155-156.
