Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Tárgymutató - Témák szerint
622 Tárgymutató „jelenti a ludi magister azt is rész szerint, hogy a harangozásért való 3 kéve búzája az örökségek szerint nem egésszen ingrediái és hogy egyszersmint a marhátlanok a fabéli bérit denegállyák" (Nagyrápolt, 1790/2-do.; 1791/3-tio.); ha valaki nem fizet a lelkésznek és a tanítónak, nem jár annak harangozás (Nagyrápolt, 1791/5-to.); a tanításért járó fizetség: „az eklézsiabeli fiúgyermekért egy esztendőre való fizetés 3 ~ három márjás leszen, a leánygyermektől 2 ~ két márjás. Emellett a sabbathale. „A classisba való tüzelésre pedig vigyenek magok a gyermekek fát. Ha másféle vallásúak is fognának az oskolába feljárni, azok úgy fizessenek, amint megalkhatik véllek a tanító" (Nagyrápolt, 1796/6-szor.). Oláhbrettye. Tanító hozatalát várják (Oláhbrettye, 1782/2-do.). Rákösd. Panaszol, mert fizetését és a tűzifát nem adják meg (Rákösd, 1698.); dicsérik a lelkész „serénységét a tanításban" (sedulitas docendi), miközben a mestert erre felszólítják (Rákösd, 1705/1.); panaszolja a mester, hogy bor és búza restanciái vannak mind Rákosdon, mind a hosdáti fíliában, „azért a Szent Visitatio az egyházfíakat authorállya, hogy melléjük vévén eskütt uraimék közül kettőt vagy hármat, hogy azokat, akiktül lehetne, nem akar fizetni, megzálagolhassák" (Rákösd, 1719.); „a scholae rector ellenn némellyek panaszul adják fel, hogy passiót nem szokott Nagypénteken mondani", különben is gyenge kántor, mondják egyesek, és nem marasztják, mások igen, a vizitáció a közgyűlésre bízza az ellentétek elsimítását (Rákösd, 1769/3.); a vizitáció előtt a helyi mester jó mintatanítást tett 21 gyermekkel, bár ez nem volt a teljes létszám, a gyermekek jobb bizonyítványt kaptak, mint egy évvel korábban (Rákösd, 1771/1-mo.); a gyermekek előmenetele kielégítő, hiányosságok mutatkoznak az iskolába járás terén, a vizitáció utasítja a mestert, hogy „mikor a tiszt uraknak az oskoláról és annak állapottyáról repraesentatiot tészen, akkor tégyen jelentést arról is, hogy azok által adsignáltassanak az atyák a gyermekeknek szorgalmatos feljáratásokra s végyenek könyveket azoknak számukra" (Rákösd, 1776/1-mo.); panasz a mester ellen, hogy sokszori hiányzása miatt nincs előmenetel az oktatásban, vizitáció kivizsgálja és megállapítja, hogy a mester rendesen végzi dolgát, a hiányosság amiatt van, hogy a szülők munkára fogják a gyermekeket (Rákösd, 1778. január/2-do.); a templom javítására tervbe vett pénzgyűjtő körutat a helyi tanító vállalta fel, s miután a királyi jóváhagyás megérkezet, még 1780-ban útnak indult és 148 ft. 14 dr. alamizsnával érkezett vissza (Rákösd, 1781 /3-tio.); „szép és dicséretest speciment mutatott" (Rákösd, 1781/7-mo.); a mesteri díjlevél részletei (Rákösd, 1805/8-szor.); a mesternek járó természetbeli juttatást nem lehet megváltani pénzen (Rákösd, 1805/14-szer.). Ribice. A lelkészi díj levél meghatározása után a vizitáció kéri a gyülekezetet, hogy a mesteri díjlevelet is állítsák össze, a helyiek arra kérik a vizitációt, hogy ezt halasszák el a következő vizitációig (Ribice, 1796/3-szor.). Vajdahunyad. Azzal vádolják a mestert, hogy éjszakánként sokszor kimarad és mértéktelenül iszik, a vizitáció megjavulásra inti, máskülönben a parciálisra kerül az ügye (Vajdahunyad, 1695.); a törökbúza kvartáját a mesternek adják, hogy a lelkészhiány miatt végzett szolgálatát honorálják (Vajdahunyad, 1774/11-0.); a földek betájolása nincs meg, csak az, hogy mekkora darabot használ a lelkész és a mester (Vajdahunyad, 1781/3-io.); a kamat nélkül heverő és visszavett alaptőkerészt a mester vette kezéhez, mert amúgy is neki kamatozott, ezt a vizitáció megengedte, de szigorú felügyelet mellett, hogy az összeg ne „periclitálódjék" (Vajdahunyad, 1781/4-to.); panasz a vizitáció részéről: „ennek alkalmatosságával jöttenek bé oskolamester őkegyelmének olly hellytelen cselekedetei is, mellyek egyenesen oda mutatnak, hogy őkegyelme a canonica subordinatiot nem igen szereti, nemcsak az ekklézsia tagjaival, hanem papjával szembenszállani és azzal veszekedni bátorkodik" (Vajdahunyad, 1783/3-tio.); a mester díj levele részletesen (Vajdahunyad, 1799/Oskolamesteri conventio.); „a mesteri földön kívül, minden földeket a pap bír és használ" (Vajdahunyad, 1799/Parochialis földek/14.).
