Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Tárgymutató - Falvak szerint
Falvak szerint 683 ár „legális interessét 6 post 100 annuatim a nemes eklézsiának praestálja" (Vajdahunyad, 1780/2-do.); a kamat nélkül heverő és visszavett alaptőkerészt a mester vette kezéhez, mert amúgy is neki kamatozott, ezt a vizitáció megengedte, de szigorú felügyelet mellett, hogy az összeg ne „periclitálódjék" (Vajdahunyad, 1781/4-to.); figyelmébe ajánlja a vizitáció a gondnoknak, hogy gondosan vigyázzon a stabilis fundusra, „hogy annak interesse foljon, mind pedig a papi conventiot illendőképpen számba venni, hogy élhessen a szegény egyházi atyafi az oltárról, mert az Evangyéliumnak Ura rendelte hogyha Evangyéliumot prédikál, élhessen az Evangyéliumból" (Vajdahunyad, 1791 /1-mo.); kimutatás arról, hogy a kamatra kiadott pénz milyen célra kamatozik (Vajdahunyad, 1799/2-szor/33-o.); a bevett kamatösszegek szerint 6%-os kamatra adták ki az egyház alaptőkéjét (Vajdahunyad, 1799/2szor/33-o/2.); „Bos nevü faluban vagyon elocálva 50 ft., ez után interesbe adnak a papnak esztendőnként 16 ~ tizenhat szekér tűzifát" (Vajdahunyad, 1799/2-szor/33./4-o.). Karmesteri pálca. A mesteri pulpituson vagyon egy kántori virga, halcsontból való, négy hellyen ezüst pléhbe foglalva a kézzel fogható végénél, a második ezüstpléhezésen ezek a betűk vágynák: „DESÖ EVA ÉS MARIA EMLEKEZETIRE TSINALTATOT: ANNO 1719. oldalán ezek: DESÖ JÁNOS ATtYOK ÁLTAL. Nota bene: A 38-ik szám alatt levő virga negyedik ezüstpléh foglalattyát 1810-ik esztendőben a Szent Visitatio meg nem kaphattya." (Vajdahunyad, 1799/2-szor/Szent Edényei.). Kiközösítés. Panaszolja a helyi lelkész: „Békési Imre gyenge hallgatóimat in publico loco korcsomán seducálni akarta, javalván aszt, hogy járjanak az oláh templomba cultusra", a vizitáció szigorúan meginti és kiközösítéssel fenyegeti (Vajdahunyad, 1696/1.). Kiváltság. A ládában talált levél tartalma szerint II. Apafi Mihály a helyi lelkésznek megengedte, hogy háború esetén a várban húzza meg magát, fizetését a fiskustól kapta (Vajdahunyad, 1799/2-szor/l-o.); „Apaffi Mihály fejedelemnek arról való collationalissa de anno 1694. 5 l a Septembris, hogy a templom szegeleténél hátul lévő gyümölcsös kertecskének taxaját elengedte" (Vajdahunyad, 1799/2-szor/4-o.); „a só tisztséghez intézett testimonium, hogy hány pap vagyon a vármegyében, akinek mindennek 8 mázsa só competál" (Vajdahunyad, 1799/2-szor/26-o.); „mikor a város erdőt oszt, a papnak is annyi részt adnak abból, mint egy más nemes embernek" (Vajdahunyad, 1799/Parochialis földek/ 13.); „a mesteri földön kívül, minden földeket a pap bír és használ" (Vajdahunyad, 1799/Parochialis földek/14.). Klenódiumok. „A futásnak alkalmatosságával eltötték félre az ecclesia bonumit,' edénnyit, de Isten kegyelméből megmaradtak mind, [...] mellyeknek regestruma is megvan az ecclesia ládájában" (Vajdahunyad, 1705/6.); részletes lajstrom (Vajdahunyad, 1781/8vo.); részletes leírás (Vajdahunyad, 1799/Szent edények). Kocsma/kocsmáros. Panasz, hogy az egyházfít kocsmárossá tették, kérik a vizitációt, hogy döntse el, összefér-e ez a két megbízatás (Vajdahunyad, 1694/4.); panaszolja a helyi lelkész: „Békési Imre gyenge hallgatóimat in publico loco korcsomán seducálni akarta, javalván aszt, hogy járjanak az oláh templomba cultusra", a vizitáció szigorúan meginti és kiközösítéssel fenyegeti (Vajdahunyad, 1696/1.). Láda. „A futásnak alkalmatosságával eltötték félre az ecclesia bonumit, edénnyit, de Isten kegyelméből megmaradtak mind, [...] mellyeknek regestruma is megvan az ecclesia ládájában" (Vajdahunyad, 1705/6.); a vizitáció alaposan számba vette a láda tartalmát, a „haszon vehetetlenek [ti. levelek] a ládából kihányattak, a hasznosok továbbra is a ládában meghagyattak" (Vajdahunyad, 1799/2-szor.).
