Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató - Falvak szerint

656 Tárgymutató Lelkész. A megüresedett gyülekezetbe nem jön az a lelkész, akit erre kiszemeltek, a vizitáció ajánlja a vajdahunyadi lelkészt, aki ha nem tudja vállalni, maga az eklézsia válasszon lelkészt (Oláhbrettye, 1783/7-mo.). Lelkészi lakás, parókia. A felsőszálláspataki Mara család pénzt adományozott a romos parókia újjáépítésére (Oláhbrettye, 1779/3-tio.); a parókia körüli kerítések javítására tett sürgetés (Oláhbrettye, 1783/5-to.); az egyháznak nem volt „domesticus curatora", ezért a vizitáció ideje alatt választottak, meghagyván a lelkésznek, hogy a „parochialis háznál" eskesse be hivatalába (Oláhbrettye, 1796/2-szor.); a parókia javítására befolyt adományok (Oláhbrettye, 1796/6-szor.); egyes gyülekezeti tagok nem veszik jó néven, hogy olykor a „possessor házánál esnék az isteni tisztelet"; erre nézve „végeztetik, hogy ennek utánna isteni tiszteletre gyűljenek egybe a hallgatók a parochialis házhoz, és ott mennyen véghez az isteni tisztelet, minthogy ott avégre különösön építtetett ház vagyon" (Oláhbrettye, 1802/11.); „Vásárhellyi János őkegyelme különösön megjegyeztetett arról, hogy édesannyát nem becsülli, sőt illetlen szókkal illetni, kurvának, boszorkánynak kiáltani ollykor nem irtózik. Nagyot vétett egykor azzal is, hogy éjféltájban a harangra jővén a parochialis háznál, azt félreverte, mellyel az egész helységet fellármázta" (Oláhbrettye, 1804/III.). Levelek. Az eklézsia ládájának leltára (Oláhbrettye, 1783/3-tio.); a földtulajdon levelek „egyfelől a venerabilis tractus archívumába bététessenek, másfelől, hogy szóról szóra is a protocollumba béirattassanak, az kívántaték" (Oláhbrettye, 1796/4-szer.). Levéltár. Földtulajdon levelek ügyében: „egyfelől a venerabilis tractus archívumába bététessenek, másfelől, hogy szóról szóra is a protocollumba béirattassanak, az kívántaték" (Oláhbrettye, 1796/4-szer.). Mester. Tanító hozatalát várják (Oláhbrettye, 1782/2-do.). Oláh, román. A viszontagságok után is megvannak a klenódiumok, Kendeffi Miklósnál van egy ezüstpohár „melyről maga keze írása a méltóságos úrnak ugyan extál ezen ekklézsia ládájában, amely emanált ante tumultum valachorum", kérik, hogy vagy adja át az eklézsiának, vagy ígérje meg, hogy csak egyházi célra használja (Oláhbrettye, 1790/5to.); „a Batzalári Farkas úrtól való 500 ft. mikor conferáltatott, nem tudatik, mert az arról való collationalis az 1784-beli oláh tolvajkodásban elveszett" (Oláhbrettye, 1796/3-szor.). Textíliák. Új úrasztali terítővel gyarapodott az eklézsia (Oláhbrettye, 1772/3-tio/l.); lajstrom (Oláhbrettye, 1782/5-to.); részletes leírás és lajstrom (Oláhbrettye, 1793/3-tio.); részletes leírás és lajstrom (Oláhbrettye, 1796/5-ször.); „a szent edények s eszközök a haranggal együtt minden szaporodás vagy kevesedés nélkül megvagynak úgy, mint leírattak 1796-ban" (Oláhbrettye, 1799/5.). Vizitáció. A megüresedett gyülekezetbe nem jön az a lelkész, akit erre kiszemeltek; a vizitáció ajánlja a vajdahunyadi lelkészt, aki ha nem tudja vállalni, maga az eklézsia válasszon lelkészt (Oláhbrettye, 1783/7-mo.); az 1799. évi vizitációt egyedül csak a helyi lelkész tisztelte meg jelenlétével, nincs egyházi tisztségviselő (Oláhbrettye, 1799/1.; 1805/1.); „a visitatiokor szénára, zabra, honoráriumban" pénzt adtak ki (Oláhbrettye, 1802/VI.).