Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató - Falvak szerint

652 Tárgymutató Peregrináció peregrinus. A perselypénzből adtak hátrom peregrinusnak (Nagyrápolt, 1803/XII.); két peregrinusnak adtak támogatást (Nagyrápolt, 1807/VI./Erogatum); „Agentiara, m[agyar]országi és udvarhellyi kollégyiomoknak és egy peregrinansnak" támo­gatást adtak (Nagyrápolt, 1807/VI./Erogatum). Perselypénz. A perselypénzből adtak a parajdi, küküllővári és ajtai eklézsiák számára és három peregrinusnak (Nagyrápolt, 1803/XII.). Rend/egyházi rend. A helyi lelkész iszik, amiért a vizitáció tart „az őkegyelme gyalázattyából a közönséges egyházi rendre háromló s háramalható gyalázattól is" (Nagyrápolt, 1791/1-mo.). Részegeskedés. Szomorúan tapasztalja a vizitáció, hogy a lelkész módfeletti italozásba kezdett, „melyben az ekklézsia nem annyira botránkoznék meg, ha a maga házánál csele­kedné azon helytelenséget, de azon kívül a faluban közönséges paraszt conversatioban ele­gyíti magát és ottan megittasodván, hellytelen dolgoknak cselekedésekre ereszkedik", utol­jára inti a vizitáció, a következő alkalommal szigorúan büntet (Nagyrápolt, 1782/1-mo.); komoly panasz a mester szolgálata és felesége ellen, előbbit elhanyagolja, utóbbi kocsmát járva részegeskedik, a helyiek új tanítót kémek a Partialistól (Nagyrápolt, 1782/3-tio.); pa­nasz a lelkész ellen, amiért részegeskedik, a parókia épületét elhanyagolja, az egyház föld­jeit elzálogosítja, a panaszokat megalapozottaknak tartja a vizitáció, inti a lelkészt, hogy hagyja abba az italozást és viselje gondját a parókiának, különben a Generális Vizitáció elé kerül az ügye, az elzálogosított egyházi birtokot mihamarabb vegye vissza („a conventio szerint bír csak esztendőnként való haszna magáé, de a possessorium az ekklézsiáé") (Nagyrápolt, 1790/1-mo.); lelkész és tanító egyaránt panaszolja, hogy a patronusok nem ad­ják meg a konvencióban megígért adót (Nagyrápolt, 1790/2-do.); továbbra is gond van a lelkésszel, részegeskedik, a gyülekezet megtűri és arra kéri, hogy „őkegyelme a magánál lé­vő kegyelem girájával jól kereskedni, annak belső munkája által a testiségen erőt venni s napjainak szaparodásával papi kegyességét szaporítani. Sőt, minthogy őkegyelmével szem­ben tágos lépésekkel siet az halál, valóságos maga megjobbításával arra magát szüntelen készen tartani" (Nagyrápolt, 1791-1-mo.). Román - lásd oláh Sátoros ünnep. Panasz a lelkészre, amiért nem hirdeti ki a sátoros ünnepeket és az úr­vacsorát, a tanító fizetését felveszi, de nem tanít, beteges, sem a gyülekezet, sem a patronu­sok nem akarják tovább marasztani (Nagyrápolt, 1705.). Szociális segély. A szegény lelkészeknek adtak az eklézsia pénzéből (Nagyrápolt, 1771.). Téka. Az elhunyt lelkész javait összeírták „mind könyves és egyéb leveles thecaja, mind egyéb ládái és boros, égettboros edényei elpecsételtettek és az humanissimus scholae rector Szabó Mihály őkegyelmének megparancsoltatott, hogy semmit az ekklézsia házától ki ne adjon" (Nagyrápolt, 1775/3-tio). Temető. „Suspenditur visitatio illyen okon, hogy az elmúlt esztendőben a rápolti oláhok közönségessen tornyunkat evadálták, a harangot félreverték, a temetőnkre közönségessen felgyűltenek, egynéhány halottinkat kiásták, marcongották" (Nagyrápolt, 1692.); „panaszul adaték fel, hogy már jó darab ideje, hogy az olá pap az eklézsia temető cintermének hellyére egy házat épített, melyről sem nem szolgál, sem nem taxái az eklézsiának, sőt ezen kívül most az olá templomhoz tartozó temető határos lévén a reformata eklézsia temetőjé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom