Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Tárgymutató - Falvak szerint
Falvak szerint 649 szaparodásával papi kegyességét szaporítani. Sőt, minthogy őkegyelmével szemben tágos lépésekkel siet az halál, valóságos maga megjobbításával arra magát szüntelen készen tartani" (Nagyrápolt, 1791/1-mo.); ha valaki nem fizet a lelkésznek és a tanítónak, nem jár annak halotti harangozás (Nagyrápolt, 1791/5-to.); a gyülekezetben tapasztalt áldatlan iskolai állapotok miatt a vizitáció elrendeli, hogy a főgondnok, a gondnok és a lelkész alkosson iskolalátogatási bizottságot és az iskolában folyó oktatást minden hónapban egyszer ellenőrizze, a lelkész külön tartozik minden héten többször is meglátogatni és ellenőrizni az iskolát (Nagyrápolt, 1796/5-ször.); az újonnan szolgálatba álló gondnok csak azon feltétellel vállalja el a szolgálatot, ha az egyház ládája a lelkésznél van, „abba tétessék bé az ekklézsia minden pénze, az ekklézsia capitalissairól való contractusok, minden litterale instrumentumok, s légyen két kolcs, egyik álljon a papnál, más pedig a domesticus curatornál" (Nagyrápolt, 1800/VII.); „Szilágyi Simon egeket irtóztató hallatlan szitkokkal szidta az úri szent vacsorát, szent edényeket, evangyéliomot és az egyházi szolgát is" (Nagyrápolt, 1804/III.3.). Lelkészi lakás, parókia. A parókia körüli kerítés leromlott (Nagyrápolt, 1700.); „Aranyon alig akadott még egy vallásunkon való ember, ki is a parochialis házban lakik, háborgattatik a falutúl. Azért hogy onnan egésszen ki ne foggyon vallásunk, tiszt uraimékat kell requirálni" (Nagyrápolt, 1705.); a lakást lemeszelték (Nagyrápolt, 1765/6.); a vizitáció panaszolja, hogy az épületek, a kerítések mind a parókia, mind az iskola körül romos állapotban vannak, utasítja a helyieket, hogy javatísák ki (Nagyrápolt, 1778/1-mo.); panaszol a mester, hogy háza romokban hever és a helyiek nem javítják azt ki, nem adják gyermekeiket iskolába, a vizitáció azt tapasztalja, hogy a parókia is romokban hever, utasítja a helyieket, hogy a javítást kezdjék el, küldjék iskolába a gyermekeket, hogy legalább „magyar nyelvet, olvasást, éneklést és a hitnek fővebb ágazatait tanulhatnák meg" (Nagyrápolt, 1779/3-tio.); panaszol az eklézsia és a vizitáció is a lelkészre, amiért a parókia körüli területeket elhanyagolja (Nagyrápolt, 1782/2-do.); panasz a lelkész ellen, amiért részegeskedik, a parókia épületét elhanyagolja, az egyház földjeit elzálogosítja, a panaszokat megalapozottaknak tartja a vizitáció, inti a lelkészt, hogy hagyja abba az italozást és viselje gondját a parókiának, különben a Generális Vizitáció elé került az ügye, az elzálogosított egyházi birtokot mihamarabb vegye vissza, mert azok nem az övék („a conventio szerint bír csak esztendőnként való haszna magáé, de a possessorium az ekklézsiáé") (Nagyrápolt, 1790/1mo.); az egyházközség ládáját meg kell javítani, azt mindig a lelkészi lakásban kell tartani, kulcsa az egyházfmál legyen, de a ki- és befizetés szigorúan a lelkész jelenlétében történjen (Nagyrápolt, 1796/10-szer.); kerítése sem a parókiának, sem az iskolának nincsen, a tagok restsége miatt (Nagyrápolt, 1796/13-szor.); az egyik gyülekezeti tag a lelkész lakására tör istentisztelet előtt és kővel agyon akarja ütni a lelkészt, az egyházfí lefogta és megkötözte (Nagyrápolt, 1804/III./2.). Levelek. Az elhunyt lelkész javait összeírták „mind könyves és egyéb leveles thecaja, mind egyéb ládái és boros, égettboros edényei elpecsételtettek és az humanissimus scholae rector Szabó Mihály őkegyelmének megparancsoltatott, hogy semmit az ekklézsia házától ki ne adjon" (Nagyrápolt, 1775/3-tio.). Levéltár. Az eklézsia szerződéseiből egy példány „ktildettessék által a tractus archivumába" (Nagyrápolt, 1783/3-tio.); panasz a bírók ellen, amiért erőszakosan elvitetik az eklézsia zselléreit katonának, „holott nemes fundus a zsellérek lakóhelye is", a vizitáció végzi: „Van egy királyi decretum a vármegye archívumában, azt ki kell kérni, és légyen a parochusnál, mellyet mindenkor, amikor a zselléreket publicum servitiumba hajtyák, megmutathasson a szolgabíráknak" (Nagyrápolt, 1800/IV.).
