Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató - Témák szerint

Témák szerint 633 aki kihívta), esperes a 92. kánonra hivatkozik, mely szerint a püspöki vizitáció költségeit az esperesi székhelynek kell kifizetnie (Rákösd, 1805/12-szer.). Ribice. „Tetszett a Szent Visitationak itten is a consistoriumot megújítani ad formam aliarum ecclesiarum" (Ribice, 1775/3-tio.); a sorozatosan elmaradó, templom és parókia körüli javítások beindítása végett a karhatalomhoz fordul a vizitáció (Ribice, 1781/4-to.); „hogy munkások voltak papszer­zésben, megtetszik abból, hogy egy igen alkalmas lévitát hoztanak, Vintzi István uramat, és ezután is fognak szorgalmatoskodni pap iránt, és kérik a Szent Visitatiot, hogy lenne vigyá­zással egy jó papnak szerzésében", (Ribice, 1800/1.); „visitatoroknak cselédeikkel edgyütt való intertentiojok és honoráriumok" pénzt adtak ki (Ribice, 1803/IX/B.Erogatum/17-o.); csak a gondnok és az egyházfí jelent meg a vizitáció előtt (Ribice, 1805.). Vizsga. Rákösd. A vizitáció előtt a helyi mester jó mintatanítást tett 21 gyermekkel, bár ez nem volt a teljes létszám, jobb bizonyítványt kaptak a gyermekek, mint egy évvel koráb­ban (Rákösd, 1771/1-mo.). Zálog, zálogosít. Nagyrápolt. Panasz a lelkész ellen, amiért részegeskedik, a parókia épületét elhanyagolja, az egyház földjeit elzálogosítja, a panaszokat megalapozottaknak tartja a vizitáció, inti a lelkészt, hogy hagyja abba az italozást és viselje gondját a parókiá­nak, különben a Generális Vizitáció elé került az ügye, az elzálogosított egyházi birtokot mihamarabb vegye vissza („a conventio szerint bír csak esztendőnként való haszna magáé, de a possessorium az ekklézsiáé") (Nagyrápolt, 1790/1-mo.). Zsellér. Nagyrápolt. A mester háza, az iskolaház a tanító halálával és özvegye elköltö­zésével megüresedett, abba, hogy az iskola épülete ne romoljon le, zsellért költöztettek be­le, aki a többi zsellérrel együtt dolgozzon a lelkésznek, házbér és az épület gondozása fejé­ben (Nagyrápolt, 1765/2.); „convocáltatván az ekklézsia zsellérei, decernáltatott, hogy in conformitate aliarum ecclesiarum tegyenek két héten egy napi szolgálatot, tiszteletes espe­rest uramnak pedig annuatim fizessenek három márjásokat" (Nagyrápolt, 1776/5-to.); a zsellérek tiltakoztak ez ellen, az esperesnek járó pénzt nem adták be, ezért a vizitáció elren­delte, hogy minden héten egy napot dolgozzanak az egyháznak, a lelkész pedig az egy napi munka áraként fizesse az esperesnek járó pénzt (Nagyrápolt, 1778/3-tio.); némely zsellér kivonja magát mind a fizetés, mind a lelkésznek járó munka kötelezettsége alól, a vizitáció elrendeli, hogy lelkésznek és mesternek egyaránt fizessenek, ha magukat egyháztagokként továbbra is meg akarják tartani, különben törvénnyel kötelezik őket (Nagyrápolt, 1779/2­do.); a zsellérek továbbra is megtagadják fizetni az esperesnek, amiért a vizitáció megfe­nyegeti őket, hogy először a Parciális, aztán a Generális Zsinathoz fordul törvényes orvos­lásért (Nagyrápolt, 1779/4-to.); panasz, hogy az eklézsia zsellérei „az esperesti competen­tianak administratiojában vakmerősködnek", ezért rendeli a vizitáció, hogy az elmúlt esz­tendőben hozott döntést tartsák érvényben, amennyiben „vakmerőségben megmaradnak, vicebrachium őkegyelme által tétettessenek ki az ekklézsia hellyéből és substituáltassanak mások, engedelmesebbek hellyekbe" (Nagyrápolt, 1782/5-to.); a zsellérek panaszolják, hogy sokat hajtja a lelkész őket dolgozni, a lelkész kimutatásából megtetszik, hogy még azt sem végezték el, amit vállaltak, „mindezekre keményen animadvertálván a visitatio, a zsel­léreknek nyakasságok és hellytelen panasszok ellen végezi, hogy az ökrös emberek fél szol­gálatot ökörrel, felet pedig gyalogszerrel tégyenek, és amit dolgoznak, dolgozzák igazán, bétöltvén az egész napi szolgálatot egyenesen, különben kemény animadversio lészen elle­nek ha engedetlenkednek és tökéletlenkednek" (Nagyrápolt, 1783/5-to.; 1790/3-tio.); újra inti a zselléreket fizetésre, „hogy ne légyenek az Isten háza élő kövei között megholt tagok" (Nagyrápolt, 1791/2-do.); a zsellérek tartoznak mind a lelkésznek (50 pénzt), mind a tanító­nak (25 pénzt) fizetni, amelyet nem fizettek meg, az egyházfínak kellett gondoskodnia a pénz beszedéséről (Nagyrápolt, 1793/4-to.); panasz a bírók ellen, amiért erőszakosan elvite-

Next

/
Oldalképek
Tartalom