Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Tárgymutató - Témák szerint
Témák szerint 609 Kántor. Rákösd. „A scholae rector ellenn némellyek panaszul adják fel, hogy passiót nem szokott N[agy]P[énteken] mondani", különben is gyenge kántor, mondják egyesek, és nem marasztják, mások igen, a vizitáció a közgyűlésre bízza az ellentétek elsimítását (Rákösd, 1769/3.). Ribice. Panaszol a lelkész, hogy két éve restanciában van a fizetése, vizitáció utasítja a gondnokot, hogy intézkedjék, hasonlóképpen a kántor fizetése ügyében is (Ribice, 1772/3-0.); sok a restancia mind a lelkész, mind a kántor fizetését illetően (Ribice, 1776/2.); a „tiszteletes parochusnak papi competentiajába" 358,34 hft., a kántoréba 21,42 hft. ment (Ribice, 1776/7-mo.); a kántor kevés fizetését azzal az indokkal tagadják meg egyesek, hogy már nem tanít, mert nincsen gyermek, a vizitáció pedig figyelmezteti őket, hogy a kántori illetmény nincs a gyermekek tanításához kötve (Ribice, 1779/4-to.); panasz a kántorra, amiért elhanyagolja a gyermekek tanítását, a vizitáció buzdítja a kántort, de a híveket is, hogy adják meg a kántor jussát, „nevezetesen penig fabéli competentiaját, ne kénszeríttessék télnek idején más tüzénél melegedni" (Ribice, 1781/2-do.); a vizitáció és a nemes eklézsia új kántort hív, fizetését egy év múlva megemeli (Ribice, 1783/2-do.); az elhunyt kántor lakását az egyik nemesi leszármazott eladta, de megígérte, hogy a saját birtokából földet ad a parókia mögött kántori lakásra, ezt kísérje figyelemmel a helyi lelkész és hasson oda, hogy az átadás megtörténjen, a levelet pedig az egyházmegye levéltárába helyzzék el (Ribice, 1783/14-0.). Káplán. Rákusd. Az agyvérzést szenvedett lelkész mellé káplánnak hívják meg annak fiát, aki apja halála után rendes lelkésszé lép elő (Rákösd, 1805/2-szor.); a nemrég megválasztott káplán bejelenti szándékát, hogy fél évre külföldi akadémiákra szándékszik menni és kéri az eklézsiát, hogy „azalatt is hozzám elkezdett és megmutatott szívességét félbe ne szakassza" (Rákösd, 1805/2-szor/3-o.); „az ekklézsia leveleinek regestrálása és azután a venerabilis tractus protocollumában a béíratás végett való regestrum beküldése bízaték a tiszteletes káplány atyafira, domesticus curatorra, Farkas Ferentz úrra és Kandó Mihály egyházfira olly hagyomás mellett, hogy egy hét alatt Dévára küldjék bé a regestrumot" (Rákösd, 1805/21 -szer/7.). Karhatalom, brachium seculare, magisztrátus. Nagypestény. A helyiek restek a lelkészi fizetést beszolgáltatni, a vizitáció utasítja a gondnokot (aki, címét tekintve, nemes ember), hogy a hívek jelenlétében határozzon meg egy időszakot, a vicekurátor (aki nem volt nemes ember) járja el a híveket és „jó előre mindeneknek hírt tégyen, azokat napoztatván" hajtsa be a tartozást, a „restes engedetlenek jelentessenek bé a méltóságos főcurator úrnál, aki az ilyenek[et] a szolgabírónak fine brachii secularis általadni méltóztatik" (Nagypestény, 1791/1-mo.; 1792/2-do.). Nagyrápolt. „Rápolti Móré Péter leánya, Ilona fattyat vetett, mely dologért excommunicáltatik, a reconciliatiora nem is admittáltatik, míglen a magistratustúl nem absolváltatik, vagy meg nem büntettetik" (Nagyrápolt, 1686.). Hat évvel korábban elszökött az eklézsia egyik adósa, visszatért, de nem akarja elismerni adósságát, a vizitáció dönt: „által kell adni a szolgabírónak ad exequendum" (Nagyrápolt, 1779/6-to.); panaszol a lelkész és a tanító, hogy a helyiek restek a fizetésre, a vizitáció utasítja a helyi tisztségviselőket, hogy akár karhatalommal is beszedjék a hátralékot (Nagyrápolt, 1782/4-to.); panasz, hogy az eklézsia zsellérei „az esperesti competentianak administratiojában vakmerősködnek", ezért rendeli a vizitáció, hogy az elmúlt esztendőben hozott döntést tartsák érvényben, amennyiben „vakmerőségben megmaradnak, vicebrachium őkegyelme által tétettessenek ki az ekklézsia hellyéből és substituáltassanak mások, engedelmesebbek hellyekbe" (Nagyrápolt, 1782/5-to.); a vizitáció a karhatalom segítségét ajánlja a helyieknek, hogy a románok által elfoglalt temetőrészt visszaszerezzék (Nagyrápolt, 1796/11-szer.); „Szilágyi Simon, egeket irtóztató hallatlan szitkokkal szidta az úri szent vacsorát, szent edényeket, evangyéliomot és az egyházi szolgát is" ; az első kettőért exkommunikáció, a második kettőért magistratus jár (Nagyrápolt, 1804/111.3.).
