Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató - Témák szerint

606 Tárgymutató Istenkáromlás. Vajdahunyad. A vizitációnak panaszolják, hogy az egyik gyülekezeti tag „blasphemus" (Vajdahunyad, 1694/11.). Istentisztelet. Nagypestény. Panaszol az eklézsia, amiért a lelkész sokat jár prédikálni a filiába és olyan egyházközségekbe is, ahol van lelkész (patrónusi kérésre), emiatt rendszertelen a materben az istentisztelet; a vizitáció elrendeli: „tiszteletes uram is harmadik, vagy legfellyebb a negyedik vasárnap elmennyen cultizálni, egyszer egyik, másszor a másik filiaba, amikor is a mater eklézsia is ne tartsa fogyatkozásnak", a sátoros ünnep másodnapján menjen úrvacsorát osztani, akik a materben nem tudtak úrvacsorát venni, azoknak a soron következő vasárnapon ossza ki (Nagypestény, 1796/1-ben.); a lelkész „a részegítő italban az illendőségnek határán túl mégyen és ollykor szembetűnő botránkoztatással viszi végben szent szolgálattyát is" (Nagypestény, 1804/1.). Nagyrápolt. A helyiek „hetedszakai könyörgéseket nem igen gyakorollyák", ezért őket meginti a vizitáció (Nagyrápolt, 1686.); panasz, amiért a lelkész aratáskor elhanyagolja az istentiszteletet (Nagyrápolt, 1687.); panaszolja a lelkész, hogy hívei nem látogatják az istentiszteletet (Nagyrápolt, 1717.; 1718.); panasz, hogy az istentiszteletet nem látogatják (Nagyrápolt, 1778/2-do.); a lelkész panaszolja hívei „lágy melegségét", ami a hétköznapi istentiszteleti alkalmakat illeti (Nagyrápolt, 1790/2-do.); az egyik gyülekezeti tag a parókiára tört istentisztelet előtt és kővel agyon akarta ütni a lelkészt, az egyházfi lefogta és megkötözte (Nagyrápolt, 1804/III./2.). Oláhbrettye. Egyes gyülekezeti tagok nem veszik jó néven, hogy olykor a „possessor házánál esnék az isteni tisztelet"; erre nézve „végeztetik, hogy ennek utánna isteni tiszteletre gyűljenek egybe a hallgatók a parochialis házhoz, és ott mennyen véghez az isteni tisztelet, minthogy ott avégre különösön építtetett ház vagyon" (Oláhbrettye, 1802/11.). Rákösd. „Hetedszakai könyörgéseket ritkán gyakorollyák és vasárnapi reggeli praedicatiokot, kiváltképen az asszonyok. Az hunyadi vasárnapi vásárra mennek inkább" (Rákösd, 1686/1.); „ecclesiabeliek, kiváltképpen az asszonyok, ritkán gyakorollyák a templomot", a lelkésznek meghagyják, hogy az ilyen személyt, az illető temetésén, prédikálja ki (Rákösd, 1691.); panasz, hogy a hívek későn jelennek meg az istentiszteleten (Rákösd, 1717.); inti a vizitáció a híveket, hogy ne tolongjanak az úrvacsoravételhez, utána az istentisztelet hálaadó részén is vegyenek részt (Rákösd, 1769/1.); a lelkész a hívek „kegyességbéli gyakorlásokat, amennyiben a katonai állapot engedi, dicséri, hanem a templom, parochia és oskola körül való ruinakat, mellyek külömben is szembetűnhetők, említé" (Rákösd, 1776/2-do.); a gyülekezet egyik tagja templomba nem jár, úrvacsorával nem él, a vizitáció inti (Rákösd, 1781/2-do.); „Lobontz János és István hallgatók feladattatván a tiszteletes loci minister által, mint templomkerülők, káromkodók és scandalose részegesek" (Rákösd, 1782/5-to.). Vajdahunyad. Panaszolja a helyi lelkész: „Békési Imre gyenge hallgatóimat in publico loco korcsomán seducálni akarta, javalván aszt, hogy járjanak az oláh templomba cultusra", a vizitáció szigorúan meginti és kiközösítéssel fenyegeti (Vajdahunyad, 1696/1.); botránkoztató a helyi papné és a mester feleségeinek viszonya, amely az istentiszteleti rendet is érinti (a lelkész felesége nem áll fel könyörgés alatt, a férfiak ajtaján megy be a templomba stb.) (Vajdahunyad, 1783/3-tio.). Ital/Italozás - lásd Részegeskedés Jobbágy. Marossolymos. Az eklézsia elzálogosította jobbágyait a helyi patrónusnál, aki viszont régen nem fizetett egyházi adót, ezért az eklézsia ennek fejében visszakéri a jobbágyokat (Marossolymos, 1776/2-do.). Kamat, interes. Nagypestény. A kamatjövedelemből a lelkész fizetését kellett volna kiegészíteni, de azt parókiajavításra költötték; a vizitáció utasítja a helyieket, hogy az így esett csonkulás kipótlására találjanak módot (Nagypestény, 1773/3-o/a.). Rákösd. Egy forint éves kamata 4 kupa bor (Rákösd, 1718.); az interes „minden forint után oct. 4, melyeket