Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Tárgymutató - Témák szerint
596 Tárgymutató curator, aki az egyházfinak erőt adjon" (Rákösd, 1776/4-to.); a helybéli nyakas emberekkel való harca miatt elfáradt és kéri felmentését, a vizitáció ezt nem engedélyezi, melléje segítséget rendel (Rákösd, 1778. december/3-tio.); a vizitáció és a gyülekezet gondnokot és egyházfit választott (Rákösd, 1805/3-szor/2-o.); mivel a két egyházfi katona, még a vizitáció előtt sem mernek hozzányúlni az eklézsia ládájához, mert azt nekik parancsban tiltotta meg a kapitány, lásd a parancsnokság több pontból álló rendelkezését arról, hogy milyen szintig és feltételekkel szabad beleszólnia egy katonának a közügyekbe (Rákösd, 1805/9-szer.); „consistorialis notariusságot és azután curatorságot is folytatott Barta Sigmond", aki utasította az egyházfiakat, hogy az eklézsia ládájából adjanak ki neki néhány adósságról szóló levelet másolásra, azóta nincsenek meg, vizitáció utasítja, hogy hozza vissza (Rákösd, 1805/11 -szer, 17-szer.); a láda vita lezárása ekképpen: „canonaink és minden törvényeink szerint a curator tartozik tractálni az ekklézsiának minden javait a consistorialisokkal és egyházfiakkal eggyetértőleg, a helység papja praesidiuma alatt. Erre nézve most a Szent Visitatio a ládát állani a parochialis háznál határozza" (Rákösd, 1805/21-szer.); „az ekklézsia leveleinek regestrálása és azután a venerabilis tractus protocollumában a béíratás végett való regestrum beküldése bízaték a tiszteletes káplány atyafira, domesticus curatorra, Farkas Ferentz úrra és Kandó Mihály egyházfira olly hagyomás mellett, hogy egy hét alatt Dévára küldjék bé a regestrumot" (Rákösd, 1805/21-szer/7.). Ribice. A gazdasági ügyek intézésére a vizitáció gondnokot rendel a lelkész mellé, hogy az a „maga auctoritassával adsistáljon az intereseknek béhajtásokban az egyházfiak és más emberei által" (Ribice, 1783/13-tio.); elengedik az egyházfi öt esztendőre fizetendő kamatját fáradozása jutalmaképpen (Ribice, 1797/3-szor.); a lévita azt kéri a vizitációtól, hogy állítson fel szabályt a harangozásra, mert egyesek korábbra, mások későbbre kérik azt, továbbá az egyházfi sem hétköznap, sem vasárnap nem harangoz rendszeresen, szokás volt akkor harangozni, amikor a románok már kijöttek a templomból, délután pedig 3 óra tájban, ehhez továbbra is ragaszkodik a gyülekezet, vizitáció helybenhagyja (Ribice, 1800/6.); „az egyházfinak fáradságáért" 1,5 hft.-ot adtak ki (Ribice, 1802/V.); „a titulatus domesticus curator úr az egyházfi által a restans interest sürgesse, és akik morosusok találnak lenni az interesnek megadásában, a capitalist azoktól végye fel" (Ribice, 1803/XII.); az egyházfi fizetése (Ribice, 1804/V./Erogált/10-o., 1805/IV./C. Erogatumok.); csak a gondnok és az egyházfi jelent meg a vizitáció előtt (Ribice, 1805.). Vajdahunyad. Panasz, hogy az egyházfit kocsmárossá tették, kérik a vizitációt, hogy döntse el, összefér-e ez a két megbízatás (Vajdahunyad, 1694/4.); az egyházfi kötelessége segíteni az „egyházi szolgák" fizetésének felszedésében (Vajdahunyad, 1697/2.); az egyházfi szóval és tettel történt megbántásáért a Parciális elé idézik az egyik gyülekezeti tagot (Vajdahunyad, 1705/4.); „a harangozó, egyházfi és zsellér immunitásáról költ actak" találhatók az eklézsia ládájában (Vajdahunyad, 1799/2-szor/25-o.). Egyházmegye. Rákösd. „Impingálván Budi Sándor tiszteletes esperest uram ellen és az ekklézsiai ordinatiok ellen in eo, hogy midőn az egyházfiú a Szent Szék pecsétjével visitatiora compellálta volna, azt mondotta, hogy ha tíz pecsétet visznek is, affélét, nem mégyen" (Rákösd, 1760/7.). „Az ekklézsia leveleinek regestrálása és azután a venerabilis tractus protocollumában a béíratás végett való regestrum beküldése bízaték a tiszteletes káplány atyafira, domesticus curatorra, Farkas Ferentz úrra és Kandó Mihály egyházfira olly hagyomás mellett, hogy egy hét alatt Dévára küldjék bé a regestrumot" (Rákösd, 1805/21-szer/7.). Ribice. Az elhunyt kántor lakását az egyik nemesi leszármazott eladta, de megígérte, hogy a saját birtokából földet ad a parókia mögött kántori lakásra, ezt kísérje figyelemmel a helyi lelkész és hasson oda, hogy az átadás megtörténjen, a levelet pedig az egyházmegye levéltárába helyzzék el (Ribice, 1783/14-0.); amennyiben záros határidőn belül nem hoznak lelkészt, a traktus fog kinevezni valakit (Ribice, 1797/1-ször.). Tustya. A
