Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Az egyházközség, mint gazdasági intézmény

36 Az egyházközség, mint gazdasági intézmény Igen érdekes példája ez annak, hogy a kollégiumok padjaiban megtanult jogi-retorikai alapismereteket, miként hasznosították az egyházi társadalom legalsóbb szintjén. A fenn­maradt rengeteg szerződés kultúr- és tudománytörténeti szempontból is igen érdekes dokumentuma a komák, ezért hadd ismertessünk egyet közülük részletesebben is. A szerző­désszövegek (az oklevelek középkori mintájára) tudtára adják mindeneknek, akiknek illik, hogy pl. 1756. április 11-én Rákosdon a regiusok (megbízottak) előtt megjelentek ide alább nominanter megírt becsületes emberek és mindnyájan jelentének Hlyen dolgot, hogy nagy és elkerülhetetlen szükségektől kényszeríttetvén az királyi portionak lefizetéséért készpénzre van szükségük. Ez után a személyek nevei következnek, és mindegyik mellett megjelenik a felvett pénzösszeg és a fizetendő kamat 1-mo, hogy adgyanak esztendeig interest minden forint után három-három kupa tiszta és szín mustot, vagy ha valamelyiknek bora vagyis mustya nem volna, tartozzék minden forint után 10-10 pénzt adni, 24 3 2-do esztendeje eltel­vén tartozzanak az megírt debitorok ki-ki magánál levő megírt capitalis pénzt, az denotált interessévei f...j minden controversia nélkül megadni. Ezt követően a 3. pontban, a kor szokásos jogi tolvajnyelvén megfogalmazott igen erős biztosíték következik arra, hogy az összeget, illetve annak kamatját megadják, akár ők, akár leszármazottjaik. Ezt követi a kla­uzula, valamint a regiusok aláírása és pecsétje. Később elég gyakran rávezették a szerződés üresen lévő oldalaira az alaptőke és a kamat megadásának dátumát. 24 6 Rákösd lakossága többnyire katona volt, ezért a kölcsönfelvétel helyi érdekessége az volt, hogy csak katona élhetett vele. 24 7 A kamat behajtása Rákosdon az egyházfi-váltás kapcsán tesz említést a jegyzőkönyv a kamatot behajtó személy rátermettségéről: A régi egyházfi curiosus, virilis, literátus ember lévén, mégis nem exigálhatja az interest egésszen, mennyivel inkább, ha valami gyengébb illiteratus em­ber surrogáltatnék hellyébe, minémű notabilis kára emergálhatna abból az eklézsiának. A literátus jelző itt, úgy vélem egészen hangsúlyos, azért is, mert a pénz nyilvántartásáról is kellett gondoskodnia. 24 8 Ha viszont illiteratus volt az egyházfi, akkor a vizitáció gyakran a helyi mestert utasította a nyilvántartásban segítséget adni. A régi és az új egyházfi szemé­lyének és tulajdonságainak összehasonlítása mögött a mindennapi egyházi élet kemény és kérlelhetetlen realitása húzódik meg: bizony a helybéli nyakas emberekkel való harca miatt az egyházfi sokszor megfáradt és kérte felmentését (amint már jeleztük), amelyet a vizitáció esetekre lebontva vizsgált meg, és vagy adott, vagy nem felmentést. Van, amikor segítségé­re esküdteket rendelnek melléje. 24 9 A sorozatos hátralékok és késések miatt rendeli el az 1780. esztendőben megtartott generális zsinat, hogy a kiadott capitalissaknak interessét lézsia alaptökéjét semmiféle okkal el ne költsék, hanem azt kamatra kiadva forgassák, minden mun­kálatra külön gyűjtést szervezzenek HuZaL-Jkv. 1/5. 841-842. 24 4 Az adományleveleket két példányban kellett elkészíteni, az egyik az egyházközség, a másikat az egyházmegye ládájában tartották HuZaL-Jkv. 1/3. 81., lásd még HuZaL-Jkv. 1/3. 315., RákosdLvt. 1/4. 2. 24: > Melanchthon a már idézett írásában sok kamatmértéket sorolt fel, amelyek használatban voltak az ókorban: szól a görögöknél gyakorolt húszadról, a latinok 12-éröl, az ötödrészről, a németek tize­déről stb. CR 16. 498-499. Talán nem véletlen, hogy a hozzánk földrajzilag is közel álló németek pél­dájára eleink is a tizedet használták nagy eröszeretettel, bár ez nem ennyire egyértelmű. " 24 6 RákosdLvt. IV/9. 24 7 HuZaL-Jkv. 1/5. 830. 24 8 RákosdLvt. V/4. 24< ) Ez utóbbira nézve jellemző az 1778. évi rákosdi eset, amikor nem fogadták el a lemondását, hanem segédeket rendeltek melléje. HuZaL-Jkv. 1/3. 231., 1/2. 141., 1/4. 121-122.

Next

/
Oldalképek
Tartalom