Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok a 17-18. századi Hunyad-Zarándi Református Egyházmegyében - Kapcsolat a románsággal

20 Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok.., csiban a két egyházközség közösen is művelt egy földarabot, amelyet - az 1796-os vizitáción elhangzott panasz szerint - az oláhok potentiose [erőszakosan] elfoglaltak a magok ecclesiajok részére}

2" 1801-ben a Körösbánya városa adományozott egy rétet közönségesen, megmásolhatatlanul a reformata és disunita ekklézsiának egyenlő quantitasban}

2 A két felekezet több településen is rendelkezett szomszédos földterülettel (Hátszeg,

123 Kristyor,

12

6 Marossolymos,

12

7 Nagyrápolt,

1

2* Vajdahunyad

19 stb.). Feltételezhető, hogy e földeket kezdetben közösen használták, és csak később osztották ketté azokat. A közösen használt vagy egyenlő arányban elosztott beneficiumok közül meg kell említenünk a körösbányai kocsma árendáját, 3

0 Kalugeritza Éva 100 forintra rúgó borbátvízi adományát,

13

1 a tustyai legeltetések után járó bért, j

2 és a nagyrápolti vásárvámot.

13

3 Szólnunk kell továbbá az iskolák közös használatáról. Legtöbb településen a református iskola volt az egyetlen tanintézmény, ezért itt tanultak a sok helyen többségben lévő románok gyermekei is. 1790-ben a körösbányai eklézsia, a már említett, közösen használt épületben szerette volna berendezni iskoláját. A kérdéssel foglalkozó vizitáció megszabta, hogy a mesternek kötelessége lészen ezután az olá gyermekeket is tanítani.

L'

4 Az iskola építésének ügye viszont elhúzódott, a kiszemelt épület nem bizonyult alkalmasnak, így 1802ben a vizitáción újra előkerült a kérdés, amikor az oláhok is ígérték, hogy az oskolaháznak építésében segíttséggel lésznek,

13

5 Tudunk továbbá arról, hogy a dévai és a nagyrápolti református iskolába is jártak román gyermekek. 13

6 Fegyveres konfliktusok A többnyire békés együttélést időnként etnikai színezetű zavargások háborgatták, Nagyrápolton pl. 1692-ben a vizitációt hasonló konfliktus miatt meg sem tartották. Erről így tudósít a jegyzőkönyv: Az elmúlt esztendőben a rápolti oláhok közönségessen tornyunkat evadálták, a harangot félreverték, a temetőnkre közönségessen felgyűltenek, egynéhány halottinkat kiásták, marcongották. Kihez képest admoneáltatnak intra quindenam [intetnek, hogy tizenöt napon belül] velünk conveniállyanak [egyezzenek meg], secus [ellenkező esetben] tuttokra légyen, ispánt hozunk réájok és articulariter megbüntettettyük.

13

7 Sajnos nem tudjuk, hogy mi állt konkrétan a dúlás hátterében, az ügy további fejleményeit megvilágító feljegyzés nem maradt ránk. Elképzelhető, hogy a 17. század végétől egyre inkább teret veszítő református egyház ellen szervezett megfélemlítő akcióval állunk szemben, amely a hatalom szemhunyásával történt; párhuzamos esetként álljon itt az, hogy egy évszázaddal később a császári udvar hallgatólagos beleegyezésével robbant ki a Hóra-féle zendülés is. A román történetírás hajlamos e felkelést a társadalmi felszabadító mozgalmak közé sorolni, figyelmen kívül hagyva annak etnikai vonzatait. Forrásaink viszont sorozatosan úgy írnak 12

3 HuZaL-Jkv. 1/5. 161. 12

4 Uo. 1/5. 518. 12

5 Uo. 1/5. 280. 12

6 Uo. 1/3. 61. 12

7 Uo. 1/5. 9. 12

8 Uo. 1/5. 104. 12

9 Uo. 1/5. 342. 13

0 Uo. 1/5. 59. 13

1 Uo. 1/5. 545. 13

2 Uo. 1/3. 267. 13

3 Uo. 1/5. 455., 708. 13

4 Uo. 1/4. 162. 13

5 Uo. 1/5. 519., 98. 13

6 Uo. 1/4. 258. 13

7 Uo. M\. 102.