Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok a 17-18. századi Hunyad-Zarándi Református Egyházmegyében - Kapcsolat a románsággal
10 Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok.., 1701-ben néhány demsusi, csulai, naláci és nagypestényi nemes Demsuson református egyházközséget alapított. Az alapítás érdekessége, hogy a patrónusok akaratából a románok dombra épített piramis formájú kőtemplomát a görögkeletiek és a reformátusok egyaránt használták/ 2 A templom falán ma is jól látható, hogy a freskókat valamikor lemeszelték, ami nyilvánvaló jele annak, hogy a reformáció szele Demsust is megérintette. Ugyancsak az alapítást követő első, 1702. január 20-án tartott vizitáció jegyzőkönyve tudósít arról, hogy a templom alatti parokiális telket kettéosztották, keleti felét a román pap, nyugati felét pedig a református lelkész vette használatba, a telek végében levő szőlőt pedig Lukáts János teljes egészében megvásárolta a református lelkész számára." 1"' A vizitáció 1705. évi, igen szűkszavú jegyzőkönyve után 1772-ig gyakorlatilag semmilyen adat nem áll rendelkezésünkre a gyülekezet életéről. Az 1773-as vizitáció feljegyzései szerint Lukáts József abban az évben parokiális telket adományozott a gyülekezetnek. Adatok hiányában sajnos nem tudjuk, hogy az elmúlt 70 év alatt miért maradt parókia nélkül a református egyház. (Az 1702-ben megnevezett helyen ma a görögkeleti egyházközség parókiája áll.) 1770 utáni forrásaink sajnos szűkszavúak a demsusiak istentiszteleti helyszínére nézve is. Az 1782ben tartott tustyai vizitáción Várhegyi Mihály helyi lelkipásztor elmondta, hogy Demsuson, Lukáts József méltóságos udvarában papi szolgálatot tett.' 4 Úgy tűnik tehát, hogy a 18. század második felére a református gyülekezet, valamilyen okból, már elveszítette az 1702ben neki adott javakat. A 18. század első évtizedeiben látogatott Hátszeg vidéki egyházközségek közé tartozott Galac is. Első ismert papja Pávai János volt, aki 1654-ben kezdte meg itteni szolgálatát. 3" Rajta kívül a 17. században Váliyai István és Batzoni Péter szolgáltak még itt. 3 6 Forrásaink a gyülekezetet először 1705-ben említik, amikor a parciális zsinat megtárgyalta két gyülekezet lelkészi fizetésének hátralékát (a Hátczeg-vidéki nemesség közziil Galaczon és Demsesen némellyek eltartották praedicatorok fizetését). 3 7 Az 1718-ban kelt egyházlátogatási iratban azt is megemlítik, hogy 1713-ban a gyülekezet Győri Pál hátszegi tanítót hívta meg lelkipásztorául, és külön kiemelték, hogy ab antiquo Galacz volt a mater ecclesia, amelynek filiái Puj és a később anyásított Borbátvíz. 3 8 1718. április 7-én Buda Gáspár, látván az eklézsiának nagy szükségét parochialis ház iránt, egy Sztrigy melletti telket adományozott parókia építésére. 3 9 A gyülekezetnek tehát primátusa volt a Sztrigy felső folyása mentén fekvő eklézsiák között. 1759 februárjában Petru Pavel Aron unitus püspök canonica vizitációt tartott a vidéken, és a galaci románok, illetve a magyar reformátusok által közösen használt templomból, a kíséretét alkotó popák és deaconusok segítségével, eltávolíttatta a papi széket, az Úr asztalát és a református nemesek ülőszékeit. A „templomtisztítással" a helyi világi hatóság közbelépésére sem hagyott fel, így a dolog dulakodássá fajult, melyben több román pópa is megsérült. 4 0 Az Erdélyi Református Főkonzisztórium a császári udvar elé terjesztette az ügyet, Mária Terézia pedig kemény szavakkal ítélte el Aron püspök tettét, elrendelve, hogy a kérdéses templomot közfallal válasszák kettőbe és így biztosítsák az isTemplum valachicum ex lapidibus ad formám pyramidis in colle aedificatum. HuZaL-Jkv. 1/1. 254. 3 3 HuZaL-Jkv. 1/1.254-255. 3 4 Uo. 1/4. 12. 3 5 Uo. 1/8 369. 3 6 Uo. 1/1. 8-9. 3 7 Uo. 1/2. 12. 3 8 Uo. 1/2. 121. 3 9 Uo. 1/5. 181/b. 4 0 FőkonzLvt. 2/1759, C. 4-5.
