Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.

Tárgymutató - Falvak szerint

582 Tárgymutató és az egyházfí adja át a magisztrátusnak (Körösbánya, 1755/4-o); a lelkész tanítja a gyermekeket, ezért a tanítónak kijáró javadalomból részesül, inti a helyieket a vizitáció, hogy gyarapítsák ezt alapot, ha mestert akarnak hozni (Körösbánya, 1776/1-mo.); a helyi lelkész kétszer utazott Szebenbe, hogy „az oratorium felszabadíttatása és újraépíttetése végett" (Körösbánya, 1780/4-o); amíg mestert hozhatnak a lelkészt kötelezik, hogy a gyermekekkel foglalkozzék (Körösbánya, 1781/5-to.); hat személy a lelkész ellen írást adott a vizitáció elé, a Vizitáció megállapítja, hogy a vádak közül néhány voltaképpen a lelkész dicsérete (Körösbánya, 1790/1-mo.); a lelkész fizetése kétszerese a tanítóénak (Körösbánya, 1790/6to.); a lelkész megbántódott a panaszok miatt és továbbáll csendesebb „stációra" (Körösbánya, 1792/8-vo.); a helybéli lelkész és az egyházfí költségén öntettett harangot az egyházközség (Körösbánya, 1793/7-o.); panasz a mesterre, hogy nem tanít rendesen, a gyermekeket nagy szigorral fenyíti, vizitáció rendeli, hogy a megérdemelt mérték szerint büntesse a gyermekeket, a híveknek pedig, hogy járassák gyermekeiket iskolába, különben büntetést hajtat be a lelkész és a gondokon keresztül, ha kell brachiummal is, amelyet a templom és a parókia javítására használnak, továbbá inti a mestert, hogy a helybéli menyecskékkel ne kacérkodjék (Körösbánya, 1796/2-szor.); a mester fizetése fele a lelkészének (Körösbánya, 1796/3-szor.); az írástudók kézjegyükkel, az írástudatlanok ígérettel biztosítják a lelkészt és a mestert, hogy fizetésüket megadják, mind ők, mind maradékaik, ha nem, a vizitációnak „mindenkor tellyes szabadsága légyen az ecclesiastico seculare brachium" útján rajtuk behajtani (Körösbánya, 1796/3-szor.); a lelkésznek átadják a templom melletti föld egy részét, amiért az épülő templomra a sajátjából költött, miután persze megvádolták, hogy a könyvelést a maga hasznára végezte (Körösbánya, 1796/3-szor.); az egyik gondnok panaszol, hogy a lelkész visszaküldte a szekér fát, amit fizetésképpen adott, a lelkész azt mondta, hogy nem volt kellőképpen megrakva, több tanúval is bizonyította, a vizitáció elrendeli, hogy rendes szekér fát adjon és „másszor tartsa magát a törvényes rendhez, külömben nem hogy panassza meghallgatódnék, sőt büntetésre tészi magát méltóvá" (Körösbánya, 1797/1.); templomba járni nem akaró család panaszol a lelkész ellen, amiért gyermeküket nem keresztelte meg („mivel olá valláson lévő tudatlan keresztanyát" választott melléje), anyját nem temette el, mert ő sem járt templomba, a vizitáció megállapítja, hogy ok nélkül nehezteltek a lelkészre, inti őket, hogy „a templomot gyakorolják, külömben magoknak is, mint annyoknak, szamár temetések lészen" (Körösbánya, 1800/3.); panasz, hogy ritkán harangoztat, a lelkész azzal menti magát, hogy a harangozó a hibás, a harangozó a rossz toronybeli grádicsokra hivatkozik, amelyet a vizitáció megtekint és intézkedik annak megjavítása felől (Körösbánya, 1802/1.). Levelek, levéltár. „1784-be az oláh feltámadásnak tolvajkodásában az eklézsia házának felprédáitatásakor az eklézsia ládájával és leveleivel együtt elveszett" készpénz, nemrég fejezték be a templom építését (Körösbánya, 1796/3-szor.). Mester. A lelkész tanítja a gyermekeket, ezért a tanítónak kijáró javadalomból részesül, inti a helyieket a vizitáció, hogy gyarapítsák ezt az alapot, ha mestert akarnak hozni (Körösbánya, 1776/1-mo.); a mesteri díjlevelet megállapítják gyermekenként a helybéli gazdákra és özvegyekre (Körösbánya, 1781/4-to.); amíg mestert hozhatnak, a lelkészt kötelezik, hogy a gyermekekkel foglalkozzék (Körösbánya, 1781/5-to.); a románok lázadása idején meggyilkolták a helyi tanítót, mást kellett az egyháznak hoznia (Körösbánya, 1790/6-to); a lelkész fizetése kétszerese a tanítóénak (Körösbánya, 1790/6-to.); a mester a román gyermekeket is taníthatta, ha azok szüleivel a fizetés dolgában megegyezett (Körösbánya, 1790/6-to); a mestertartás iránt nem lelkesednek az ekklézsia tagjai ezért „szorossan parancsoltatik a locale praesbiteriumnak", hogy a jelenlegi mestert támogassa és a gondnokkal együtt gondoskodjon arról, hogy a neki járó fizetést a hívektől behajtsa (Körösbánya, 1792/6-to); panasz a mesterre, hogy nem tanít rendesen, a gyermekeket nagy szigorral fenyíti, a vizitáció rendeli, hogy a megérdemelt mérték szerint büntesse a gyerme-