Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.

Tárgymutató - Témák szerint

548 Tárgymutató a gyermekeket nagy szigorral fenyíti, a vizitáció rendeli, hogy a megérdemelt mérték szerint büntesse a gyermekeket, a híveknek pedig, hogy járassák gyermekeiket iskolába, különben büntetést hajtat be a lelkész és a gondokon keresztül, ha kell brachiummal is, amelyet a templom és a parókia javítására használnak, továbbá inti a mestert, hogy a helybéli menyecskékkel ne kacérkodjék (Körösbánya, 1796/2-szor.); nemrég fejezték be a templom építését (Körösbánya, 1796/3-szor.); a templomépítés részletes költségei (Körösbánya, 1796/3-szor.); a lelkésznek átadják a templom melletti föld egy részét, amiért az épülő templomra a sajátjából költött, miután azzal megvádolták, hogy a könyvelést a maga hasznára végezte (Körösbánya, 1796/3-szor.); a templomépítés még tart, a mennyezet deszkáit lefestették ugyan, de pénz arra már nem volt, hogy fel is rakják (Körösbánya, 1797/13szor.). Kristyor. Kristsori Bálint tett ígéretet, hogy a templom mellett „az oláh templom felől való egy kis szegeletecske örökséget az ekklézsiai fundus dilatatiojára általadja" (Kristyor, 1772/6-to.); „vagyon ezen eklézsiának egy kőből épült kisdeg ugyan, de szép temploma" (Kristyor, 1796/11-szer); a volt helyi lévita, most kéméndi mester fizetése kristyoron maradt hátralékát 15 énekeskönyv vásárlására hagyja, mely énekeskönyvek álljanak mindig a templombeli székeken (Kristyor, 1797/8-szor). Lozsád. Panaszol a lelkész, hogy a parókia és a templom leroskadt, a templom, parókia és az iskola körüli kerítés pedig leromlott (Lozsád, 1702/2.); a templom megzsendelyezését szigorúan elrendeli a vizitáció (Lozsád, 1764/8.); „a templom romlása hozatik emlékezetbe" (Lozsád, 1780/4-to); igen örül a vizitáció annak, hogy a gyülekezet tagjai szépen megjavították a templomot (Lozsád, 1783/3-tio). Marosillye. Panaszol az eklézsia, hogy a részeg lelkész „a templomba is részegen mégyen bé" (Marosillye, 1718/december); ha valaki egy hónapig nem jár templomba, vagy három egymás után következő úrvacsoraosztáson nem jelenik meg, az olyant ki kell közösíteni (Marosillye, 1779/3-tio); „1749-ben ezen helységnek örökös, kőből épült szép temploma a pápista possesoratus által erőszakososon elfoglaltatott volna" az istentiszteletet azóta „a parochialis ház végibe ragasztott, sövényből font kis oratoriumocskába folytatták" (Marosillye, 1797/5.); az erőszakkal elvett templom helyébe újat építenek, a gyülekezet példás ügyszeretetét dicséri a vizitáció (Marosillye, 1797/5.); jelen templomot 1796 májusában kezdték el építeni és 1797-ben már készen állt, lásd a részletes költségkimutatást (Marosillye, 1803/V.). Templomfoglalás. Marosillye. „1749-ben ezen helységnek örökös, kőből épült szép temploma a pápista possesoratus által erőszakososon elfoglaltatott volna" az istentiszteletet azóta „a parochialis ház végibe ragasztott, sövényből font kis oratoriumocskába folytatták" (Marosillye, 1797/5.). Templomlátogatás. Hátszeg. A lelkész panaszolja az alsószilvási filia tagjait, hogy nem járnak templomba, legfeljebb csak úrvacsoravételkor (Hátszeg, 1772/2-o); a lelkész panaszolja, hogy kevesen járnak templomba, különösen a filiában, a vizitáció inti a híveket, hogy eljárjanak istentiszteletre (Hátszeg, 1773/4-o; 1774/1-o); „a tiszteletes loci minister némü-némű idegenséggel és durvasággal viseltetvén az ekklézsia tagjaihoz" mert a hívek templomba nem járnak, munkát nem végeznek (Hátszeg, 1778/1-mo); „minden negligens hallgató két hétig a templomtól való maga elvonásáért elsőben ugyan gravis animadversioval, négy hétig való negligentiaért pedig a köznép vereséggel, vagy excommunicatioval büntettetik" (Hátszeg, 1779/1-mo). Hosdát. A hívek közül sokan „vasárnap az hunyadi vásárért a templomot elhagyják" (Hosdát, 1702/2.); a vizitáció megdicséri a gyülekezet tagjait, amiért az istentiszteletet látogatják (laudantur [...] de sedulitate frequentandi sacra) (Hosdát, 1766/2.); dicsérik a gyülekezet templombajáró szorgalmát (Hosdát, 1771/3-o); Rácz István „egy infamis személlyel, cigányleánnyal törvénytelenül szövetkezett és azt impraegnálta", majd elmaradt a templomból és nem élt úrvacsorával. (Hosdát, 1776/3-tio); lelkész dicséri a gyülekezet templomlátogatását (Hosdát, 1781/ 2-do); Gálfí József nem él úrvacsorával, az istentiszteletet nem látogatja, meg kell inteni, a kano-