Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.

Tárgymutató - Témák szerint

534 Tárgymutató mester fenntartására fordítsák (Kitid, 1773/3-0); „a humanissimus dominus ludi magister némű-némű restséggel vádoltatik hivatallyának follytatásában" (Kitid, 1783/2-do); a parókia jelenlegi területéhez 1757-ben jutott az eklézsia csere folytán, mindkét terület határait tartalmazó levél megvan, a régi parókia területére a tanítói házat építették (Kitid, 1799/1 -o); a mester díjlevele, részletes, személyekre és adomány-nemekre lebontott lajstroma (Kitid, 1799/[379]); az eklézsia nincs megelégedve a tanító munkájával „őkegyelméről cum consensu a senioratus lemondott" (Kitid, 1802/IX.); az oskolamester erkölcsös életével és a gyermekek tanításában mutatott szolgálatával elégedettek „éneklésével külömben contentálódik a nemes ekklézsia, hanem annyiban panaszol, hogy ollykor igen fenn kezdi az éneket, úgyhogy a hallgatók erőlködés nélkül nem énekelhetnek" (Kitid, 1804/11.); a mester ellen panaszol az eklézsia, „hogy az itt quartélyozó katonákkal barátkozik, kik az oskolába járnak és pipáznak, mellyel a gyermekek tanulásának ideje vesztegettetik" (Kitid, 1804/11.); panasz a tanítóra, amiért „gyanús személyhez más faluba járogat" (Kitid, 1804/11.). Klopotiva. Az elhunyt lelkészt (Borosnyai Lukáts Istvánt) az eklézsia a saját költségén temetteti el, meghívja fiát, a fogarasi tanítót a lelkészi hivatalra (Klopotiva, 1771 /5-to); „kegyes intentiojában vagyon a tekintetes nemes ekklézsiának, hogy iskolát és mesterséget is állítson fel", az iskolát a cinterembe akarják építeni, a templom mögé (Klopotiva, 1771/6-to); „templombéli székek csinálásáért, ablakrámákért, három ajtókért, pulpitusért, mester székiért, tornác és torony bédeszkáztatásokért" pénzt adtak ki (Klopotiva, 1772/2-o); a vizitáció jóváhagyja az iskolaépítés tervét, és írásba foglalja közös akaratból született mesteri díjlevelet, házat ígérnek neki (Klopotiva, 1773/2-o); a mester bejelenti távozási szándékát, a vizitáció utasítja az eklézsiát, hogy minél hamarabb válasszanak új tanítót (Klopotiva, 1774/2-0.); minél hamarabb mestert kell hívni, mert a mesteri ház építésére elegendő pénz gyűlt össze és tisztes díj levél is van (Klopotiva, 1776/2-do); panaszol az eklézsia két tagja, hogy a lelkész elég gyakran mulasztja el megtartani az istentiszteletet, a lelkész védekezik, mondván, hogy más faluba is jár, egészsége megromlott, öregedő, ezért „bajos magának elébb a toronyba felhágni s harangozni, azután a templomba kántoroskodni, mivelhogy mestert nem tartanak, végre osztán könyörögni s prédikáliani, melyek elegedendő erőt kívánnak" (Klopotiva, 1796/6-szor.). Körösbánya. A lelkész tanítja a gyermekeket, ezért a tanítónak kijáró javadalomból részesül, inti a helyieket a vizitáció, hogy gyarapítsák ezt az alapot, ha mestert akarnak hozni (Körösbánya, 1776/1-mo.); a mesteri díjlevelet megállapítják gyermekenként a helybéli gazdákra és özvegyekre (Körösbánya, 1781/4-to.); amíg mestert hozhatnak a lelkészt kötelezik, hogy a gyermekekkel foglalkozzék (Körösbánya, 1781/5-to.); a románok lázadása idején meggyilkolták a helyi tanítót, mást kellett egyháznak hoznia (Körösbánya, 1790/6-to); a lelkész fizetése kétszerese a tanítóénak (Körösbánya, 1790/6-to.); a mester a román gyermekeket is taníthatta, ha azok szüleivel a fizetés dolgában megegyezett (Körösbánya, 1790/6-to); a mestertartás iránt nem lelkesednek az ekklézsia tagjai ezért „szorossan parancsoltatik a locale praesbiteriumnak", hogy a jelenlegi mestert támogassa és a gondnokkal együtt gondoskodjon arról, hogy a neki járó fizetést a hívektől behajtsa (Körösbánya, 1792/6-to); panasz a mesterre, hogy nem tanít rendesen, a gyermekeket nagy szigorral fenyíti, a vizitáció rendeli, hogy a megérdemelt mérték szerint büntesse a gyermekeket, a híveknek pedig, hogy járassák gyermekeiket iskolába, különben büntetést hajtat be a lelkész és a gondokon keresztül, ha kell brachiummal is, amelyet a templom és a parókia javítására használnak, továbbá inti a mestert, hogy a helybéli menyecskékkel ne kacérkodjék (Körösbánya, 1796/2-szor.); a mester fizetése fele a lelkészének (Körösbánya, 1796/3szor.); az írástudók kézjegyükkel, az írástudatlanok ígérettel biztosítják a lelkészt és a mestert, hogy fizetésüket megadják, mind ők, mind maradékaik, ha nem a vizitációnak „mindenkor tellyes szabadsága légyen az ecclesiastico seculare brachium" útján rajtuk behajtani (Körösbánya, 1796/3-szor.); a vizitáció kérdi, hogy miért nincs mester, a hívek azt mond-