Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.
Tárgymutató - Falvak szerint
580 Tárgymutató cérkodjék (Körösbánya, 1796/2-szor.); az egyik gondnok panaszol, hogy a lelkész visszaküldte a szekér fát, amit fizetésképpen adott, a lelkész azt mondta, hogy nem volt kellőképpen megrakva, több tanúval is bizonyította, a vizitáció elrendeli, hogy rendes szekér fát adjon és „másszor tartsa magát a törvényes rendhez, külömben nem hogy panassza meghallgatódnék, sőt büntetésre tészi magát méltóvá" (Körösbánya, 1797/1.); a gyermekek iskolába járatása kívánnivalót hagy maga után, ebben az egyik kurátor is rossz példával jár a hívek előtt, intik (Körösbánya, 1797/3-szor.). Harang. A helybéli lelkész és az egyházfí költségén öntettett harangot az egyházközség (Körösbánya, 1793/7-0.). Harangozó. Panasz, hogy ritkán harangoztat, a lelkész azzal menti magát, hogy a harangozó a hibás, a harangozó a rossz toronybeli grádicsokra hivatkozik, amelyet a vizitáció megtekint és intézkedik annak megjavítása felől (Körösbánya, 1802/1.). írástudó, írástudatlan. Az írástudók kézjegyükkel, az írástudatlanok ígérettel biztosítják a lelkészt és a mestert, hogy fizetésüket megadják, mind ők, mind maradékaik, ha nem a vizitációnak „mindenkor tellyes szabadsága légyen az ecclesiastico seculare brachium" útján rajtuk behajtani (Körösbánya, 1796/3-szor.). Iskola. A faluban a magyar és a román egyházközség közösen birtokolt egy házat, amelyet a magyarok iskolának akartak használni, erre nézve mondja a vizitáció, hogy vagy kivásárolják a románokat belőle, vagy megegyeznek velük (Körösbánya, 1790/6-to.); nincs terület az iskola építésérc, területet adnak a kolostor kertjének szomszédságában, a patrónus pedig felajánlja a fából épült kocsmáját, mert újat akar helyette építtetni kőből (Körösbánya, 1796/6-szor.); a gyermekek iskolába járatása kívánnivalót hagy maga után, ebben az egyik kurátor is rossz példával jár a hívek előtt, intik (Körösbánya, 1797/3-szor.); nincs hely az iskolának, bár emlékeznek arra, hogy még 1702-ben „volt egy régi parochialis fundussa, mellyet a városiak a régi háborús és villongó világban, mikor sem pap, sem vallás gyakorlása nem lehetett és folyhatott, úgy mint 1702-be, magok számára talám elfoglalták" (Körösbánya, 1797/5-ször.); panasz, hogy a római katolikus kolostor melletti fundus nem építhető be, mert az eddigi római katolikus praeses félt attól, nehogy az iskola közelsége miatt tüz érje a kolostort, jelen praeses beleegyezik, hogy iskolát építsenek, amelyben minden felekezet iljait tanítsák, a románok is ígértek hozzájárulást (Körösbánya, 1802/VI.). Istentisztelet. Panasz, hogy a helyi gyülekezet tagja nem látogatják a templomot és nem élnek a szentségekkel (úrvacsora) (Körösbánya, 1767/3.); akik elhanyagolják az istentisztelet látogatását és az úrvacsorát, azokat átadják a világi felsőbbségnek (Körösbánya, 1767/3.); panasz, hogy „a keresztségnek alkalmatosságával a kisdedet oláhné, vagy más gyenge személy tartya keresztvíz alá", panasz, hogy istentiszteletre nem járnak, úrvacsorával nem élnek a hívek, ha a soron következőre nem mennek el exkommunikálják és „szamár temetések lészen" (Körösbánya, 1775/3-tio); a vizitáció elé idézték azt a személyt, aki sem templomba nem járt, sem a sákramentumokkal ne élt, a vizitáció pedig szigorúan megintette őt (Körösbánya, 1776/2;do.); a vizitáció elmarasztal két helyi gyülekezeti tagot, amiért nem járnak istentiszteletre, és az Approbatae Constitutiones artikulusával bünteti és átadja őket a magisztrátusnak, ha az elkövetkező három hét alatt hétköznap legalább kétszer, vasárnap pedig legalább egyszer nem mennek templomba és nem élnek az úrvacsorával (Körösbánya, 1783/2-do.). Juratus, jogász. A Vizitáció utasítja az oppidum jurátusait, hogy álljanak mindig az egyház szolgálatába, hogyha ezt tőlük a kurátor kéri (Körösbánya, 1767/2.). Kántor. Nemrég iktatták be a kántort hivatalába, az eklézsia határozza meg fizetését (Körösbánya, 1779/6-to.); a város bírája alaptalan váddal elfogatta, láncra verette és a heti vásár alkalmával körbehordatta a helyi kántort, a vizitáció kéri a Táblát, hogy az ügyet vizsgálja ki és a kántor illetve a lelkészi rend becsületén esett csorbát köszörüljék ki (Körösbánya, 1783/3-tio.).
