Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.
Tárgymutató - Témák szerint
552 Tárgymutató Táblát, hogy az ügyet vizsgálja ki és a kántor illetve a lelkészi rend becsületén esett csorbát köszörüljék ki (Körösbánya, 1783/3-tio.). Vendégség. Hátszeg. Megengedik a zselléreknek, hogy tisztességes vendégségbe eljárjanak (Hátszeg, 1717Szeptember/IV.); Verés, verekedés. Hátszeg. Panaszolja az ekklézsia, hogy a lelkész „oláh nyelven nem fungál, déllyesti praedicatiokat elmulattya" nem látogatja a betegeket, a zsellérkenek megengedi, hogy az egyház birtokán kocsmát működtessenek, „a zsellyérei között verekedik és attával-teremtettével és szucz fúttal" szitkozódik (Hátszeg, 1719); „minden negligens hallgató két hétig a templomtól való maga elvonásáért elsőben ugyan gravis animadversioval, négy hétig való negligentiaért pedig a köznép vereséggel, vagy excommunicatioval büntettetik" (Hátszeg, 1779/1-mo). Hosdát. „A férfi feleségét ok nélkül ne verje" (Hosdát, 1774/2-do). Kristyor. Súlyos panaszok a lelkész ellen (nem harangoztat, a betegeket többszöri kérésre sem látogatja meg, az eklézsia híre nélkül gyakran eltávozik, „az egyházfinét propria auctoritate megverte") (Kristyor, 1782/1-mo). Lozsád. Vádolják a mestert, hogy gyakran megrészegedik, veszekedik és veri a gyermekeket (Lozsád, 1717); a vizitáció megintette az egyik tagot, amiért „az ekklézsiának nagy botránkozására feleségét mód nélkül veri, rongálja" (Lozsád, 1777/9-no). Marosillye. Panasz Dézsi Miklós lelkészre, hogy gyakrabban részeg, mint józan, ilyenkor italért a faluban jár, sőt „az ecclesianak lelki áldozatit kotyogós és részeges fővel mutattya bé az Isten eleiben", egyházi jövedelmét inkább italra költi, „mint magának és családinak ruházattyokra és táp lá Itatásokra", részegen „feleségét űzi, kergeti, veri, rongállya, a kerteken ugrattya által" (Marosillye, 1718/február.); panasz a mesterre, mert a parasztgyermekekkel vereti a nemesek gyermekeit, nem akar istentiszteletet tartani, ha a lelkész hiányzik és nem a kellő énekeket választja a prédikációhoz (Marosillye, 1795/4-szer). Veszekedés. Lozsád. „A scholamester a praedikátorát szamárnak hívja, a megmarasztás előtt esztendőnként öszvebékélnek, de azután esztendő által csak veszekednek" (Lozsád, 1686); vádolják a mestert, hogy gyakran megrészegedik, veszekedik és veri a gyermekeket (Lozsád, 1717). Marosillye. Panasz a lelkészre, amiért „in vita communi se a galambi szelídség, sem a kígyói okosság őkegyelmében nem látszik, midőn házsártosságával, veszekedésre hajlandó sebességével, illetlen szitkozódásival" híveit elidegeníti (Marosillye, 1790/l-o). Vizitáció. Hátszeg. „A csizmadia céh minden esztendőben tartozik visitator uraiméknak egy veder borral és hét véka abrakkal, egy darab pecsenyével, mivel a cimiteriumból kiszakasztott földön árulnak vasárnapokon" (Hátszeg, 1697); Csáki Miklós lelkész nem fogadja, sőt kitoszogatja („kiizogatta") a vizitáció tagjait házából, mert perben állt a megyével (Hátszeg, 1705); a vizitáló bizottságnak távoznia kellett Hátszegről, a lelkész halála után beállt ellátási zavar miatt (ob penuriam victus), az ülést a naláczi birtokon tartották meg (Hátszeg, 1802); a vizitáció költségére (Hátszeg, 1805/IV./c.); költsége (Hátszeg, 1805/IV.). Klopotiva. A vizitáció nem igazíthatta el az eklézsiai dolgokat, mert két helyi kisnemes „a tiszteletes uramra való nagy neheztelés és haragvás miatt felgyulladván s az indulattól elragadtatván, némely kemény szók szóllása után a gyűlést elhagyák", a botrány miatt a gyűlés feloszlott (Klopotiva, 1796/6-szor.); a vizitáció a kurátor házában tartja ülését (Klopotiva, 1804.); pénzt utaltak ki a vizitáció költségére (Klopotiva, 1804/11.b.); fizettek a vizitációra (Klopotiva, 1806/IV.B.). Körösbánya. A vizitáció elé idézték azt a személyt, aki sem templomba nem járt, sem a sákramentumokkal ne élt, a vizitáció pedig szigorúan megintette őt (Körösbánya, 1776/2;do.); az írástudók kézjegyükkel, az írástudatlanok ígérettel biztosítják a lelkészt és a mestert, hogy fizetésüket megadják, mind ők, mind maradékaik, ha nem a vizitációnak „mindenkor tellyes szabadsága légyen az ecclesiastico seculare brachium" útján rajtuk behajtani (Körösbánya, 1796/3-szor.). Kristyor. Vita a vizitáció ülésének lefolytatására: az a vicekurátor házánál történjen-e vagy a parókián, a parókián, mert rendbe szedték (Kristyor, 1803/1.). Lozsád. A vizitáció ellátására vásárolt dolgok (étel, ital) (Lozsád, 1758; 1766).
