Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.
Tárgymutató - Témák szerint
Témák szerint 531 hogy „szabadosabban beszéli mintsem kellene", a vizitáció meginti (Kristyor, 1783/1-mo); az egyházfiné nem tudta bizonyítani, a vizitáció intézkedett, hogy mást válasszanak helyette, őt pedig kötelezi, hogy nyilvánosan kérjen bocsánatot (Kristyor, 1783/5-to); az állandó helyi lelkészi állás megszervezésére nézve díj levelet írtak, személyes hozzájárulásra lebontva a költségeket és aláírva (Kristyor, 1796/2-szor); a vizitáció megengedi, hogy lelkészt vigyenek akár abból az egyházmegyéből, akár máshonnan, de előbb a parókia épületét javítsák meg (Kristyor, 1796/2-szor); a református lelkész engedélye nélkül kereszteltette meg a román pappal leányát az egyik gyülekezeti tag (Kristyor, 1797/9-szer); „a tiszteletes egyházi atyafi egynéhány tanítványaival szép exament producálván mind a keresztyén vallás fundamentomos ágazataiból, mind egyebekből is" (Kristyor, 1797/12-szer); a lelkész szolgálatával elégedett az eklézsia, különösen mert a gyermekek oktatásával is ő foglalkozik (Kristyor, 1802//.); panaszol a lelkész, hogy a felvállalt harangozásért az eklézsia nem fizet egyesség szerint (Kristyor, 1802/11.); panasz a lelkész ellen, aki állítólag kémkedésre kért egy gyülekezeti tagot a másik ellen, a vád nem bizonyítható, „a panasz füstbe mégyen" (Kristyor, 1803/111.); a lelkész nem akarja tovább tanítani a gyermekeket, mert az eklézsia nem adta meg a megígért bérét, a vizitáció rendezi a dolgot, a lelkész tovább tanít (Kristyor, 1803/1 II./2-szor); a gondnok azzal vádolja, a lelkészt, hogy „az olá papnénak halála őkegyelme miatt esett volna, és mint gyilkosnak kezéből soha maga az úri szent vacsorát nem vészi, az Istennek Igéjét is, mint rossz lelkiesméretü embernek szájából nem hallgattya" , a vád nem igaz (Kristyor, 1803/IV/l.); a presbiteri gyűléseket a lelkész tudta nélkül tartják, és nem a parókián, a vizitáció utasítja a consistorium tagjait, hogy azt, az egyházi törvények értelmében a lelkész jelenlétében és a parókián tartsák ezután (Kristyor, 1803/VI.); viszály a gondnok és a helyi lelkész között, vádak, panaszok (Kristyor, 1804/1.); panaszol a lelkész a gondnokra „ki is követ ragadván, agyon akarta ütni és illetlen mocskos szitkokkal is illette", panaszát a Partialis Synodus orvosolja (Kristyor, 1804II./); panaszol a lelkész, hogy fizetését nem adják meg rendszeresen, kántori munkájáért öt éve nem fizettek, a parókia körül a kerítés teljesen leromlott (Kristyor, 1805/III./1-3.); a lelkész örökös panaszosa mondja prédikálási gyakorlatáról, hogy „igen nagy maga megerőltetésével és különös hangon prédikál, melly a szükséges figyelmetességtől is elvonnya hallgatóit" (Kristyor, 1806/1.); panasz a lelkész ellen, amiért nem tanítja a gyermekeket, lelkész azt mondja, hogy nem tartozik feladatai közé, de ez után is fogja végezni az oktatást tisztes fizetség ellenében (Kristyor, 1806/1.). Lozsád. „Negligentiaval, sokszori kinnjárással, részegen való praedikállásbéli botránkozásával és sok erkölcstelenségével vádoltatik. Kihez képest tellyességel renunciál az ecclesia őkegyelmének" (Lozsád, 1686); „a scholamester a praedikátorát szamárnak hívja, a megmarasztás előtt esztendőnként öszvebékélnek, de azután esztendő által csak veszekednek" (Lozsád, 1686); panaszol a lelkész, hogy hívei az istentiszteletet nem látogatják (Lozsád, 1686/1.); „némellyek a prédikátort és mestert bestelenítik, koldusoknak, beste lélek, kurva fiainak szidgyák" (Lozsád, 1686/4.); panaszol a lelkész, hogy van olyan híve, aki az ő ottléte alatt egyszer sem volt templomban, a sákramentumokkal nem élnek (Lozsád, 1691); panaszol a lelkész, hogy csak ő maga és a mester járnak templomba (Lozsád, 1692); „Albisi uram egy excommunicata, sem politice, sem ecciesiastice még meg nem lakolt kurvát egy idegen jövevény legénnyel, ki is mihelyt elhálta, menten elszökött, megeskette, sőt a publicatio és amellett való attestatio nem annak rendi szerint estek" (Lozsád, 1694/Difficultas); panasz, hogy sokszor egy hétig sincs harangozás, mind a lelkész, mind a mester hiányzik a faluból, a vád hamis volt (Lozsád, 1695/1.); panaszol az eklézsia, hogy a lelkész hosszan prédikál és imádkozik (Lozsád, 1695/2.; 1696/3.); a lelkész „háborún él felette igen" a mesterrel minden nap (Lozsád, 1696/2.); a vizitáció szigorúan elrendeli nemcsak Lozsádra, hanem valamennyi gyülekezetre nézve, hogy a mesterek a lelkész tudta nélkül ne harangozzanak (Lozsád, 1697/Observatio); ha a gyülekezet tagjai nem javítják meg a templom, parókia és az iskola
