Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.

Tárgymutató - Témák szerint

522 Tárgymutató (Hátszeg, 1774/2-0). Hosdát. Panasz a mester ellen, hogy iszik, nem tagadja, megjavulást ígér (Hosdát, 1775/1-mo); Jobbágy. Klopotiva. Pogány János testementumban adományoz az egyháznak zálogos örökséget, jobbágyokkal együtt (Klopotiva, 1773/10-o.; 1744/5-to; 1777/3-tio; 1779/2-do; 1782/4-to.). Juratus, jogász. Körösbánya. A Vizitáció utasítja az oppidum jurátusait, hogy álljanak mindig az egyház szolgálatába, hogyha ezt tőlük a kurátor kéri (Körösbánya, 1767/2.). Kántor, éneklőmester. Hosdát. A templomot rendben tartják, Gálfí Lázár új karzatot készíttetett az éneklőmesternek és a gyermekeknek (Hosdát, 1776/6-to). Kéménd. Külön kántora (kántortanítója) van a gyülekezetnek, aki foglalkozzék a gyermekekkel is „hogy annyival is inkább érdemelhesse a tekintetes nemes ekklézsiában való megtelepedhetését" (Kéménd, 1790/8-vo); panaszol a kántor, aki magát szegény legénynek nevezi, hogy a szerződésben foglalt kötelességeit az ekklézsia tagsága nem teljesíti (Kéménd, 1791/1-mo); a gyermekek nevelését akadozva végzi, sokat van távol a faluból (Kéménd, 1793/1-mo). Kitid. A gyermekek tanítására és kántori hivatalra iktatták be Henter Istvánt és a vizitáció előtt fogalmazott díjlevélben rögzítették járandóságát (Kitid, 1772/6.). Klopotiva. Panaszol az eklézsia két tagja, hogy a lelkész elég gyakran mulasztja el megtartani az istentiszteletet, a lelkész védekezik, mondván, hogy más faluba is jár, egészsége megromlott, öregedő, ezért „bajos magának elébb a toronyba felhágni s harangozni, azután a templomba kántoroskodni, mivelhogy mestert nem tartanak, végre osztán könyörögni s prédikállani, melyek elegedendő erőt kívánnak" (Klopotiva, 1796/6-szor.). Körösbánya. Nemrég iktatták be a kántort hivatalába, az eklézsia határozza meg fizetését (Körösbánya, 1779/6-to.); a város bírája alaptalan váddal elfogatta, láncra verette és a heti vásár alkalmával körbehordatta a helyi kántort, a vizitáció kéri a Táblát, hogy az ügyet vizsgálja ki és a kántor illetve a lelkészi rend becsületén esett csorbát köszörüljék ki (Körösbánya, 1783/3-tio.). Kristyor. A kántori teendők végzését az egyik helyi gyülekezeti tagra bízzák (Kristyor, 1797/4-szer); panaszol a lelkész, hogy fizetését nem adják meg rendszeresen, kántori munkájáért öt éve nem fizettek, a parókia körül a kerítés teljesen leromlott (Kristyor, 1805/III./1-3.). Lozsád. Hangosabb szavú kántort akar a gyülekezet (Lozsád, 1692). Káplár. Lozsád. Panaszol a mester, hogy nem járnak iskolába, azok neveit, akik a gyermekeket elvonják az oktatástól lajstromba szedi és „káplár uraiméknak" átadja megregulázásra (Lozsád, 1771/5-to). Karhatalom, brachium seculare. Hátszeg. A templomnak nincs kerítése, szakaszonként kell leosztani a hívek között, „a morosusokat etiam brachio mediante kötelességekre szorítani" (Hátszeg, 1792/3-tio). Hosdát. Brachiumi végrehajtást helyez kilátásba a vizitáció, ha a lelkész bérét rendszeresen nem szolgáltatják be (Hosdát, 1792/2-do). Kéménd. A „templom s pap háza körül való romlásokat Pünkösdig megcsinállyák, mert brachiummal jövünk ki őkegyelmek ellen" (Kéménd, 1693/Deliberatum/3.); a bort és a szénát nem adták meg, a vizitáció a főispán személyével fenyegetőzik (Kéménd, 1698/Deliberatum); a templom kertjét restek felépíteni, mondja a gondnok, és kéri „ezeknek megorvoslásokra a brachium adsistentiajat" (Kéménd, 1793/3-tio). Klopotiva. A gondnokot utasítja a vizitáció, hogy a hátrálékot hajtsa be, akár karhatalommal is (Klopotiva, 1772/1-mo); a lelkészi fizetés terén restanciák vannak, a vicebrachiumot felszólítják, hogy tizenöt napon belül azt hajtsa be (Klopotiva, 1782/2-do); a vicebrachium hanyagsága miatt még mindig nincs behajtva a restancia (Klopotiva, 1783/3-tio); a kerítések rossz állapota „egyfelől a hallgatóknak hidegségeket, másfelől pedig a vicebrachium titulatus Nagy Sigmond uram restes magaviselését bizonyíttyák" (Klopotiva, 1783/2-do). Körösbánya. Akik elhanyagolják az istentisztelet látogatását és az úrvacsorát, azokat átadják a világi felsőbbségnek (Körösbánya, 1767/3.); a vizitáció elmarasztal két helyi gyülekezeti tagot, amiért nem járnak istentiszteletre, és az Approbatae Constitutiones artikulusával bünteti és átadja őket a magisztrátus-