Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.

Tárgymutató - Témák szerint

516 Tárgymutató (Marosillye, 1772/1 l-o); harang öntésre és haranglábra költött az eklézsia (Marosillye, 1779/6-to); a kántortól nem lehet elvárni, hogy öröklött gyengeségére nézve harangozzon, az egyházfí fog harangozni (Marosillye, 1780/3-tio); két harangja van az egyházközségnek, ezek feliratai (Marosillye, 1795/17-szer); „akkor [1795-ben] ezen ekklézsiának volt 2 harangja a fa haranglábon, a harmadik és nagyobbik harang pedig volt a dévai várban, ahová a régi zűrzavaros időben bátorságnak okáért vitetett volt, amellyről a most említett 1795-béli visitatioban emlékezet is tétetett volt, pucto 17-mo. Már most azon harang is sok szorgalmatos utána való járás által hazaszereztettvén, ezen ekklézsiának vagyon most 3 szép harangja a templomnak félig felépült kőtornyában" lásd a harangok igen részletes leírását is (Marosillye, 1802/XVII.). Harangláb. Kristyor. Bejelentette az eklézsia, hogy „a kicsin oratorium eleibe egy kőből állítandó haranglábot építtessen, és azon épületecskén magán is némü-némü reparatiot tehessen" (Kristyor, 1790/4-to); megdöbbenéssel tapasztalja a vizitáció, hogy a református egyház harangját a román templom tornyában van, utasítja a gyülekezetet, hogy mihamarabb haranglábat építtessen (Kristyor, 1796/11-szer). Marosillye. „Akkor [1795-ben] ezen ekklézsiának volt 2 harangja a fa haranglábon, a harmadik és nagyobbik harang pedig volt a dévai várban, ahová a régi zűrzavaros időben bátorságnak okáért vitetett volt, amellyről a most említett 1795-béli visitatioban emlékezet is tétetett volt, puncto 17-mo. Már most azon harang is sok szorgalmatos utána való járás által hazaszereztettvén, ezen ekklézsiának vagyon most 3 szép harangja a templomnak félig felépült kőtornyában" (Marosillye, 1802/XVII.). Harangozás. Hátszeg. „Amikor egy tál étket, egy cipót s egy kupa bort küldenek az harangozásért, az a mesteré, 12 pénz a ministere. Ha pedig 24 pénzt fizetnek, osztozzanak egyiránt a minister és mester" (Hátszeg, 1686/Deliberatum/5.); „harangozásért való fizetés praedikator és mester között oszollyon aequaliter. Justum, hogy a mester harangozván, lássa fáradságának hasznát ő is" (Hátszeg, 1690/NotaBene); a vizitáció inti a lelkészt, hogy „vasárnapokon szorgalmatosan vigyázzon a harangozásnak idejére, hogy az se igen idején, se későn ne essék, és azt úgy intézze, hogy a fílialis ekklézsiákban lévő hallgatói az isteni tiszteletre elérkezhessenek" (Hátszeg, 1804/1.). Kéménd. Az ekklézsiának nincs harangja, az egyházfí szokta a tagokat hívni istentiszteletre bűnbánati héten (Kéménd, 1687/Nota bene); Váradi András vásárolt egy harangocskát (Kéménd, 1705); a lelkészt inti a vizitáció, hogy a fíliában „harangozásnak bévett rendit is observállya" (Kéménd, 1716/1./Deliberatum); a kéméndi parókia leégett, a lelkész a filiába, Haróra költözött, sajnálja, hogy az istentiszteleti alkalmak emiatt nem lehetnek annyira rendszeresek, mint korábban, ígéri, hogy felépülvén az új lakás, gondja lesz majd megint a gyülekezetre és a reggeli harangozásra (Kéménd, 1765/1-mo); a harangozó nem harangoz rendszeresen (Kéménd, 1776/2-do); Szathmári Sára harangot vásárolt a gyülekezetnek (Kéménd, 1779/5-to); a harangozót elbocsátják (Kéménd, 1790/10-o). Klopotiva. Panaszolják a lelkészt, hogy nem mindig harangoztat, „a halotti harangoztatással a rendes harangoztatás olykor confundáltatik, mely miatt sokszor megesik, hogy némelyek akkor mennek a templomba, mikor már az isteni tiszteletnek órája eltölt" (Klopotiva, 1778/1-mo); a harangozási idők és módok tisztázása, hogy az előbbi bizonytalanság megszűnjön (Klopotiva, 1778/1-mo/l.); Pogány András öntetett egy harangot (Klopotiva, 1783/8-vo); a torony kőből épült, benne két harang van, harangfeliratot is közölnek (Klopotiva, 1796/5-ször.); panaszol az eklézsia két tagja, hogy a lelkész elég gyakran mulasztja el megtartani az istentiszteletet, a lelkész védekezik, mondván, hogy más faluba is jár, egészsége megromlott, öregedő, ezért „bajos magának elébb a toronyba felhágni s harangozni, azután a templomba kántoroskodni, mivelhogy mestert nem tartanak, végre osztán könyörögni s prédikállani, melyek elegedendő erőt kívánnak" (Klopotiva, 1796/6-szor.). Kristyor. Súlyos panaszok a lelkész ellen (nem harangoztat, a betegeket többszöri kérésre sem látogatja meg, az eklézsia híre nélkül gyakran eltávozik, „az