Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.
Tárgymutató - Témák szerint
Témák szerint 509 alkalmával ígérte a gyülekezet, hogy felszántja és beveti a lelkész földjét, nem tette, most protokolláltatni kell (Kristyor, 1779/3-tio); az állandó helyi lelkészi állás megszervezésére nézve díj levelet írtak, személyes hozzájárulásra lebontva a költségeket és aláírva (Kristyor, 1796/2-szor); „a mesteri conventio a venerabilis tractus ládájába bétetteték jövendőbéli bizonyságul" (Kristyor, 1796/4-szer); a díjlevél kiegészül (Kristyor, 1802). Marosillye. Megújították, mert „rajta naevus [folt] esett" (Marosillye, 1781/4.); nincs napra kész papi és mesteri conventio, vizitáció inti a presbitériumot, hogy a törvény értelmében 30 napon belül készítsék el (Marosillye, 1795/5-ször). Curator, kurátor. Lásd: Gondnok. Családlátogatás. Hátszeg. A vizitáció felszólítja a lelkészt, hogy „a filialis ekklézsiákban levő hallgatóit mennél gyakrabban lehett, látogassa meg, és kivált penitentialis heteken házaiknál könyörgést tenni el ne mulassa" (Hátszeg, 1804/I./2-szor). Marosillye. A vizitáció „sajnálva tapasztalva, igaz, hogy tiszteletes uram nem papi törvényes köntösébe (hosszú papi tógába), hanem fekete caputba vivé véghez isteni tiszteletét [...] tiszteletes uramot inti ezen hibáról és szorossan azt rendeli, hogy tiszteletes uram soha többé, se hétköznap, se innepnap a templomba törvényes papi öltözete nélkül ne mennyen. Sőt még házhoz is papi köntösébe mennyen mindenüvé és mindenkor, mikor papi kötelességének folytatása szükséges. Külömben a canon szerint való bánásra magát méltóvá tészi (Marosillye, 1795/2-szor). Diák. Kristyor. Pénzt adtak 2-2 „enyedi supplicansnak" és „egy kolosvári peregrinans deáknak" (Kristyor, 1803/VIIL; 1804/III/B.). Díjlevél. Lásd: Conventio. Dislocatio. Lozsád. Herepei Istvánnak a lozsádi gyülekezettel való összekülönbözése miatt cserére gondolnak a hátszegi lelkésszel (Lozsád, 1766/2.). Egvházfí. Hátszeg. „Az egyházfi Rinkuly Mihály igen részeges" (Hátszeg, 1686/1); az egyházfi paráznaságban élt, mert az egyik görög-keleti hajadon gyermeket szült tőle, az egyházi! ez alatt úrvacsorával élt; a vizitáció döntése: „addig sacrummal élni, sőt a szent edényekhez is nyúlni szabad ne légyen, míg ekklézsiát nem követ" (Hátszeg, 1778/2-do). Kéménd. Az ekklézsiának nincs harangja, az egyházfi szokta a tagokat hívni istentiszteletre bűnbánati héten (Kéménd, 1687/Nota bene); a gondnok és az egyházfi választása az ekklézsia hatáskörébe tartozott, a megválasztott személyeket az esperes hagyta jóvá és vette be tőlük a hivatali esküt (Kéménd, 1790/7-mo). Klopotiva. Az eklézsiában az egyházfiúi szolgálatot görögkeleti román végzi (Klopotiva, 1802/VI.). Körösbánya. Ha továbbra is versengés lesz a templomi padok ügyében, a lelkész és az egyházfí adja át a magisztrátusnak (Körösbánya, 1755/4-o); a helybéli lelkész és az egyházfí költségén öntettett harangot az egyházközség (Körösbánya, 1793/7-0.). Ekklézsia. Hátszeg. „Végeztük, hogy a zsellérektűi járandó taxa és házbér az parochusak és ecclesia között aequaliter dividáltassék, fele a parochusé, fele része penig az ecclesiajé legyen" (Hátszeg, 1717/Szeptember/VL); panaszolja az ekklézsia, hogy a lelkész „oláh nyelven nem fungál, déllyesti praedicatiokat elmulattya" nem látogatja a betegeket, a zsellérkenek megengedi, hogy az egyház birtokán kocsmát működtessenek, „a zsellyérei között verekedik és attával-teremtettével és szucz fúttal" szitkozódik (Hátszeg, 1719). Ekklézsiakövetés. Hátszeg. Csulaj János lelkészt feloldják az kiközösítés hatálya alól és ekklézsiakövetésre utasítják (Hátszeg, 1694/Deliberatum); az egyházfí paráznaságban élt, mert az egyik görög-keleti hajadon gyermeket szült tőle, az egyházfí ezalatt úrvacsorával élt; vizitáció döntése: „addig sacrummal élni, sőt a szent edényekhez is nyúlni szabad ne légyen, míg ekklézsiát nem követ" (Hátszeg, 1778/2-do). Hosdát. Rácz István „egy infamis személlyel, cigányleánnyal törvénytelenül szövetkezett és azt impraegnálta", majd elmaradt a templomból és nem élt úrvacsorával, ekklézsiakövetésre hajlandó (Hosdát, 1776/3-tio); egy év múlva még nem követett ekklézsiát, ezt panaszolja a lelkész (Hosdát,
