Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 1. Algyógy – Haró (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-1.) Kolozsvár 2003.
Alpestes
Alpestes, 1783 Melyre azt feleié, hogy még most a helységbelieknek akarván e részben is kedvezni, senkit név szerint ki nem nevez, ki mennyivel restállyon, hanem most az egész eklézsia jelen lévén, intettessenek meg a Szent Visitatio által azok akik tudják, hogy restantiáriusok, és birattassanak arra, hogy az eddig való restantiákról complánállyanak, ezutánra pedig ne hadjanak. A Szent Visitatio azért csendes és szelíd intéssel kéré azokat, akik gondolják, hogy tartoznának, hogy egyezzenek meg a tiszteletes atyafival szép móddal, nehogy a restantiáknak felszedésére külső magistratusi brachium hozattassék. Melyre magok az eklézsiabeliek, mind akik nem tartoznak semmivel, mind akik tartoznak valamivel ilyen Határozást tevének: hogy 30 napoknak lefollyása alatt a restantiákról megegyeznek a tiszteletes atyafival, ha pediglen valakik azt elmulatnák, a domesticus curator, a consistorialisokkal együtt rajtok minden személyválogatás nélkül felvégye, ha pedig így nem lehetne, szabad légyen a domesticus curatornak akármely külső magistratusi erővel is rajtok felvenni. Ezen mostani magok közönséges ajánlásának, ígérettyének, és jövendőbéli bizonyságul ezen protokollumba lett béírásnak ereje mellett. 9-szer. Elészóllíttaték a mostani oskolamester, Basa Boldisár őkegyelme, és a nemes eklézsia megkérdezteték az őkegyelme szolgálattya és egyéb magaviselete iránt. Közönségesen ezt mondák: Templomi szolgálattya, és oskolai kötelessége ellen nincsen semmi panasz, de egyéb magaviselete és cselekedete ellen igen nagy vagyon, mellyet mindjárt elé fognak adni. Míg ez meglenne 10-szer. Megkérdezteték Basa Boldisár is aziránt, hogy az eklézsiabeliek mint adják meg becsületét? Miként szolgáltattyák bé fizetését? Melyre azt mondá: Egy részben sincs jól és csendesen állapottya, mert igen rossz házba tartyák nyomorultul, a fizetését sem szolgáltattyák bé. Azonba egyébként is senki mesteri illendő becsületét nem adja meg. Míg ennek bővebb megvizsgálásába és orvoslásába belé nem ereszkedett volna a Szent Visitatio, már annakelőtte az ellenevaló kemény vád és panasz eképpen jöve a Szent Visitatio eleibe. [324.] 11-szer. Basa Boldisár, pestesi oskolamester, a közelebb múlt adventi Úr vacsorája osztása alkalmatosságával F[el]pestesre, mint filialis eklézsiába ment tiszteletes urammal, és a mater eklézsiába megmaradóit szent kenyérnek részét, úgy az úri szent vacsorabéli bort kiszolgáltató pohárt is, egy keszkenőbe kötve általadta Felpestesen a tiszteletes pap, hogy hozná haza Alpestesre, s vinné a parochialis házhoz. De őkegyelme, még mulatván F[el]pestesen, Alpestesre estve későn jött le, ekkor is, nem hogy hazavitte volna a reá bízatott szent eszközöket, s maga is szállására ment volna, hanem a szent eszközökkel együtt bément abba a fogadóba, melybe egy Kováts Thérésia nevű gyanús és botránkoztató életet élő személy korcsomáskodik. Ott elévette Felpestesen az Úr asztaláról maradott kenyérdarabokat, azokból egy darabot adott a fogadósnénak, ezt mondván: fogja ked, egyék, mert ma úgyis nem volt ked a templomba, ez a kenyér megmaradóit Felpestesen. A menyecske fogadósné elvévén egy darab kenyeret és kezében tartván, az éppen akkor a fo; idóba bément méltóságos Türi László úr kertésszét és szakáccsát kínálta a kényéből ezt mondván, egyetek, 118 Keresztelő kancsó