Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 1. Algyógy – Haró (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-1.) Kolozsvár 2003.
Vizitációk a Hunyad-Zarándi Egyházmegyében
10 Vizitációk A vizitáció természetes menetéhez tartozott az is, hogy valamely gyülekezetet látogatva, a következő évben visszalapoztak a korábban rögzített szövegre, felfrissítették az előző évek adatait, és ha szükség volt, áthúzták azokat, vagy megjegyzéseket írtak melléjük. A későbbi bejegyzéseket dőlt betűvel szedtük, a kihúzásokra pedig lábjegyzetben hivatkozunk. Gyakran előfordult az is, hogy sokszor oldalnyi helyeket hagytak ki a későbbi betoldásokra, ahová viszont nem mindig került adat, ezeket lábjegyzetben jelezzük. A jegyzőkönyvek oldalszámait is jelezzük és a más forrásokból származó kiegészítésekkel együtt szögletes zárójelbe tettük. A nyilvánvaló hibákat vagy elírásokat [!]-lel, a bizonytalan olvasatot [?]-lel, a megrongálódott és megcsonkult lapok szöveghiányát [,..]-lel jelöltük. Rövid történelmi helyrajz és visszapillantás A történelmi Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Benkő József, a 18. század tudós lelkipásztora így írja le a vidéket Transsivania specialis című írásában: Huny ad vármegye [...] nevét Huny ad váráról kapta. Északról Fehér és Zaránd vármegye, keletről szintén Fehér vármegye és Szászváros szász szék határolja, délről a Havasalföldet elzáró, folytatódó nyúlványaikkal egyúttal Magyarország temesi bánságát is elválasztó vaskapu néven ismert havasok, nyugatról Csanád és Arad magyarországi vármegyék határai veszik körül. Földje darabos és hegyes, mégis ismert folyók öntözik: a Maros, a Sztrigy, Egregy vagy Cserna valamint halban gazdag patakok Neve azt mutatja, hogy egyesített egyházmegyéről van szó. A Zarándi Egyházmegye a 16-17. század folyamán alakult ki és jó néhány évtizedig virágzott, de idő múlásával eklézsiái annyira megfogyatkoztak és elnéptelenedtek, hogy megmaradt gyülekezeteit 1702-ben felosztották a Tiszántúli Egyházkerület déli egyházmegyéi között. 1 4 Öt gyülekezete viszont már 1634 előtt a Hunyadi Egyházmegyéhez került. 1 5 Az egyházmegye területileg három régióra oszlott fel: a zarándi rész a Zaránd-hegység, a Béli-hegység és az ErdélyiÉrchegység találkozásánál terült el, második tájegységként a Maros mentének Algyógy és Marosillye közötti szakasza tartozott az egyházmegyéhez, a harmadik régió a Sztrigy völgye volt (Hátszeg vidéke) a maga sok román falujával és több-kevesebb lélekszámú magyar református gyülekezetével. Az egyesített egyházmegye története eléggé zaklatott. A vidék lakossága a jelek szerint elég korán csatlakozhatott a reformációhoz, és ugyancsak korán fordult a helvét reformáció irányába, hiszen a század derekán Tordai Sándor András (1546-tól Déva papja, majd az egyházmegye első esperese) 1 6 a kálvini reformáció egyik erdélyi vezéregyénisége lett. Ő az, aki az 1568-as gyulafehérvári hitvitán Melius Juhász Péterrel együtt harcolt az antitrinitarizmus ellen, 1577. június 2-án a nagyenyedi zsinat püspökké választotta. 1 7 Déva tehát 1 3 Benkő József: Transsilvania specialis. I. Fordította, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Szabó György. Bukarest-Kolozsvár 1999. 445. (A továbbiakban: Benkő) 1 4 Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. A Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, Bp. 1977. 702. 1 5 Dáné István: A V[ajda]-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In: Az Erdélyi Reformata Anyaszentegyház névkönyve 1863-ra. Kolozsvár 1863. 7. (a továbbiakban: Névkönyv 1863) 1 6 A Dévai Református Egyházközség Matrixa, az egyházközség levéltára, M\. A hátsó fedőlapra írták a lelkipásztorok névsorát. 1 7 Pokoly József: Az erdélyi református egyház története. I. Bp. 1904. 260. (A továbbiakban: Pokoly)
