Wencz Balázs: A Magyar Kommunista Párt Komárom-Esztergom vármegyei politikája 1945-1948 között (Esztergom, 2016)
IV. A kommunista pozíciószerzés 1945-1947-ben - 3. A nemzetiségi kérdés
pártvezetőség pedig úgy oldotta meg a problémát, hogy a renitens embereket adminisztratív úton eltávolította a hatalom közeléből. Éppen ezért, úgy véljük, hogy mindaz, ami ekkor történt szorosan kapcsolódik a Magyar Kommunista Párt berkein belül lejátszódott gleichschaltolási politikába, melynek keretében kerítettek sort például a Demény Pál és a Weisshaus Aladár féle frakciók felszámolására is. A Demény Pál nevével fémjelzett kezdeményezés az 1920-as évek végére teljesen elszakadt a kommunista világpárttól és a kisstílű frakcióharcokkal terhelt hazai letéteményesétől. Deményék „különutas” kommunista mozgalom szervezésébe fogtak, bár a többi szakadár kommunista irányzattól eltérően nagy rajongással viseltettek a Szovjetunió iránt. Igaz, ez utóbbi sem mentette meg őket attól, hogy a KMP (Kommunisták Magyarországi Pártja) „rendőrspicliknek” bélyegezze valamennyiüket. Ugyancsak a rendőrség beépített ügynökének tartották a párt vezetői az egykori szociáldemokrata vasutas szövetség titkárát, Weisshaus Aladárt.503 1945 után ezen „frakciókkal” szemben a kommunista vezetésnek az volt a taktikája, hogy a velük folytatott politikai vita helyett egészen más eszközöket vetett be, s nemes egyszerűséggel intemáltatta ezeket a személyeket. Itt jegyezzük meg, hogy Demény Pál szervezetének Komárom-Esztergom vármegyei tagjai is voltak, méghozzá Martsa Alajos, Németh Pál és Bottyán István személyében/04 Végezetül az eset kapcsán mindenképpen utalnunk kell még a kommunista és a nyilas radikalizmus közös találkozási pontjaira is, melyek főként a gazdaság- és a szociálpolitika kérdéskörében mutatkoztak meg. Mire gondolunk? Elsősorban arra, hogy mindkét ideológia kiemelt hangsúlyt feketetett a marxi gazdaságpolitika főbb motívumaira, mint például az irányított tervgazdaság bevezetésére és az államosítások szorgalmazására. Emellett alapvetően tőkeellenesek is voltak, szorgalmazták a nagybirtokok - nem kímélve az egyházi tulajdont sem - felosztását, a munkanélküliség megszüntetését, a munkásság életszínvonalának emelését és a jövedelmek szabályozását is. Hasonló - bár létszámában és szervezettségében jelentéktelenebb - „frakcióról” számolt be az MKP felsőgalla-mésztelepi szervezetének titkára Korenkó Károly, az 1947. január 20-án kelt jelentésében. Bár megfelelő felkészültségű irányító híján nem ítélte veszélyesnek, mégis kívánatosnak tartotta „a társaság maradéktalan felszámolását. ”505 Tevékenységét mindenekelőtt a „frakció” összetétele motiválhatta, hiszen az főképp „németbarátokból” és nyilasokból toborozta a tagjait.506 503 Varga Krisztián: Ellenség a baloldalon. Politikai rendőrség a Horthy-korszakban. Budapest, 2015, Jaffa Kiadó, 123. o. 504 Demény Pál: „A párt foglya voltam”. Budapest, 1988, Medvetánc, 46. o., 148. o. 505 MNL KEML XXXV. ffcs. 23. f. 21. ő. e. Alsóbb MKP szervek titkárainak jelentései, 8. o. 506 Uo. 123
