Wencz Balázs: A Magyar Kommunista Párt Komárom-Esztergom vármegyei politikája 1945-1948 között (Esztergom, 2016)
II. Az MKP politikája az Ideiglenes Nemzetgyűlés időszakában - 1. Az alapszervezetek megalakítása, a közigazgatás megszervezése
koznak, hogy 1919-ben kommunisták voltak, azonban ezeknek legnagyobb része 1919-ben elaludt, most ébredt fel és ugyanott akarja folytatni, ahol elaludt. Nem értik a párt politikáját és mindenütt a 19-es vonalat akarják megvalósítani. Ne legyen félreértés, mert vannak sokan 19-es elvtársak, akik ettől kezdve szakadatlanul forradalmi munkát csináltak. Nem ezekről beszélünk, hanem azokról, akik nem csináltak semmit 19 után és akik kompromittálják a pártot és lejáratják a tömegek előtt. Ilyen helyzetben ezeket az elemeket könyörtelenül el kell távolítani és olyanokkal pótolni, akik értik a párt politikáját. ”121 A 19-esek ez irányú tevékenységét a vármegyei lakosok is megtapasztalhatták, nemcsak Esztergomban, hanem Ácson és Komáromban is. Ez utóbbi két településen a legnagyobb gondot az okozta, hogy képtelenek voltak azonosulni a háború befejezését követő új politikai helyzettel, ezen kívül a feltörekvő fiatalabb generáció képviselőit - akik koruknál fogva nem élhették meg az 1919-es Tanácsköztársaságot - igyekeztek a párton belül a perifériára szorítani.122 A háború utáni esztergomi állapotokat kitűnően érzékelteti Bády István123 124, akinek 1989-ben megjelent visszaemlékezésében az 1945 utáni közigazgatás megszervezéséről illetve az 1919. március 21-ét követő időszak visszatérésének a víziójáról is olvashatunk: „Az Esztergomban tartózkodó Beleuszov alezredes, városparancsnok volt az, aki kezdeményezte a közigazgatás megindulását és vezetőállások betöltését. A hadihelyzet miatt a város vezetőségének, sőt lakosságának nem volt tudomása arról, mi történik, vagy mi történt a keleti részeken. A mi korosztályunk, kétségtelen, idegenkedéssel fogadta az ismeretlenség homályából előbukkant Lieszkovszkit, a kommunista párttitkárt, és őszintén mondva, tartottunk is tőle. Mibennünk - ezt be kell vallani - még éltek az 1919-es kommunizmusnak a kilengései. A kérdés az volt: mit várhat az ember, milyen eseményekre számíthatunk? Visszajönnek az 1919-es idők?”'24 Aggodalma nem volt alap nélküli, ugyanis a Mikler József polgármester által kinevezett Váradi Árpád rendőrkapitány tevé121 PSZL 274. f. 16. áll. 5. ő. e. Kovács István előadása a pártszervezésről, 5. o. 122PSZL 274. f. 16. áll. 109. ő. e. A Budapesti Területi Bizottsághoz tartozó pártszervezetek iratai. Komárom-Esztergom vármegye, 67-68. o. l23Bády István 1913. szeptember 8-án született Esztergomban. Iskolaéveit - mint bencés diák - Esztergomban töltötte. Az érettségit követően tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán folytatta, ahol 1935. június 15-én államtudományi doktorátust szerzett. 1935. szeptember 1-jétől díjtalan gyakornokként Esztergom város szolgálata lépett az alábbi beosztásokban: városi fogalmazó, első osztályú aljegyző majd tanácsnok. Kisgazdapárti politikusként 1946. július 16-tól a megbízott polgármester-helyettesi, 1948. május 22-től pedig a polgármesteri tisztséget töltötte be. Miután az MDP városi vezetőivel konfliktusba került 1950. június 29-én lemondott, s ezt követően 1952-ig az Esztergom Városi Tanács VB. Igazgatási Osztályának a vezetője volt. 1952-1970 között a Komárom Megyei Kályhagyárnál dolgozott, mint vállalati jogász. Az 1956-os forradalom idején a város Nemzeti Tanácsának elnökévé választották. 1973-ban a Dömösi Építőipari Vállalattól ment nyugdíjba. 1994 júliusában, 81 éves korában hunyt el. Forrás: Dr. Magyar György: Esztergom polgármesterei 1808-1990. Esztergom, 2008, 68-70 o. 124 Bády István: A Bazilika árnyékában. Egy polgármester visszanéz. Esztergom, 1989, Gran Tours, 52. о. 39
