Wencz Balázs: A Magyar Kommunista Párt Komárom-Esztergom vármegyei politikája 1945-1948 között (Esztergom, 2016)
II. Az MKP politikája az Ideiglenes Nemzetgyűlés időszakában - 1. Az alapszervezetek megalakítása, a közigazgatás megszervezése
A kommunista párt első szervezetei tehát Kóbor Ferenc és segítője, Blau Lajos vezetésével a vármegye ipari, illetve a jelentősebb létszámú bányamunkások által lakott településein alakultak meg (Dorog, Oroszlány, Sárisáp, Tata, Tatabánya, Tokod). A pártba elsősorban a vármegye illegális munkásmozgalmi életében részt vevők, a szakszervezeti mozgalomban és az 1919-es Tanácsköztársaság idején is aktív szerepet vállalók léptek be elsőként. Ezen kívül jelentős létszámú volt orosz hadifogoly, ipari- és bányamunkás, valamint falusi munkás is belépett a pártba. Az értelmiségiek aránya kezdetben minimális volt.90 A vármegyei pártszervező munka hivatalos nyitányát az 1945. április 1-jén, Tatabányán megtartott nagygyűlés jelentette, melyen a beszámolók szerint több mint tízezer fő vett részt. A nagygyűlésnek Gerő Ernő, Király Lajos, Kupor József és Szöőr István voltak az előadói, akik felszólalásaikban nagy hangsúlyt fektettek a Vörös Hadsereg, Rákosi Mátyás és Sztálin méltatására. Gerő Ernő előadásában azt hangsúlyozta, hogy: „A Magyar Kommunista Párt megmondja, mit akar: földet, kenyeret, szabadságot. 1. Földet a parasztnak nem ígérünk, hanem osztunk földet, a nagybirtok átment a kisbirtokosok kezébe. A nagybirtok felosztása célszerű szét kell zúzni azt a nagybirtokosztályt mely romba döntötte az országot. Összekovácsoljuk a parasztság és a munkásság egységét. 2. Kenyér kell a munkásságnak, ezért helyre kell állítani az ipari termelést, ennek helyreállítása elsősorban a munkásságtól és mérnököktől függ. A kommunista párt a munkáspárt, de tárt karokkal fogadja azokat az értelmiségeket, melyek hajlandók felépíteni a szabad, független és demokratikus Magyarországot. 3. Szabadságot kell követelni és egyben biztosítani is azon módon, hogy elbánunk a belső ellenséggel. A reakció még itt van, mert nem folyik erélyes munka ellene. A belső reakciósok sok időt nyernek. Meg kell változtatni a rendeleteket. Nem vagyunk vérszomjasak, de akarjuk, a bűnösök bűnhődjenek. ”91 Miután Gerő nagy vonalakban felvázolta a hallgatóságnak a kommunista párt irányvonalát a következő hónapokra vonatkozóan, azt is közölte a megjelentekkel, hogy az MKP Központi Vezetősége nevében megbízta Kóbor Ferencet a vármegyei titkári teendők ellátásával, majd a tatabányai alapszervezet vezetőivel együtt arról is döntöttek, hogy a későbbiekben megalakuló vármegyei bizottság központja Tatán lesz.92 Ez utóbbi nagy meglepetés lehetett a kommunisták számára, hiszen a jóval nagyobb munkásmozgalmi múlttal rendelkező Tatabánya sokkal erősebb bázisuk volt, nem beszélve a mozgalom másik két gócpontjáról Bánhidáról és Felsőgalláról, mely települések szinte már ekkor Tatabányához tartoztak. Nem véletlen, hogy az imént felsorolt települések - kiegészülve Alsógallával - egyesítésének a gondolata több alkalommal is felmerült: így 1919-ben, 1921-ben, 1938-ban és 1941-ben. Mindezt 90 Szakács: i. m. 14-17. o. 91 MNL KEML XXXV. fits. 24. f. 1. ő. e. Az MKP Tatabánya és Vidéke Szervezetének nagygyűléséről készült nyomtatott jegyzőkönyv, 1-2. o. 92 Szakács: i. m. 16. o. 31
