Wencz Balázs: A Magyar Kommunista Párt Komárom-Esztergom vármegyei politikája 1945-1948 között (Esztergom, 2016)
I. A magyarországi szovjet típusú rendszer kiépítésének kezdeti fázisai - 1. A sztálinizmusba való átmenet értelmezési keretei
ra esett - kérdése generálja. Mindez leginkább két történeti elbeszélésben jelenik meg, melyek közül az egyik szerint kezdettől fogva szovjet típusú kommunista rendszer épült ki Magyarországon, míg a másik álláspont szerint 1945 után valamiféle eredeti, új demokratikus berendezkedés jött létre, amely mind a korábbi mind a későbbi (sztálini) rendszertől különbözött.14 Rainer M. János szerint mindkét magyarázatnak van igazságtartalma, de egyiket sem tartja teljes egészében helytállónak. Megjegyzi, hogy az új hidegháború-történet ugyan kevesebbet foglalkozott ennek az időszaknak a történetével, de egyelőre ők sem találták meg annak a nyomát, hogy Moszkva kész forgatókönyvvel, esetleg a nagy „Tervvel” rendelkezett volna a térségre vonatkozóan. A hazai történetírás álláspontjait részletesebben a historiográfiai áttekintésben ismertetjük. A kérdés magyarországi aspektusaival külföldi történészek is foglalkoztak, melyek közül a fiatalon elhunyt angol történész, Mark Pittaway 2004-ben megjelent tanulmányát emeljük ki. Ebben a szerző a háború utáni évek értékelésére a 20. század végi kelet-európai rendszerváltásokra alkalmazott nyugati terminológiát használja: átmenetként (transition) definiálja ezt az időszakot, melyből egyértelműen kiviláglik, hogy ő is azok közé tartozik, akik egy új típusú demokráciakísérletnek tekintik ezt a viszonylag rövid időszakot.15 Szerinte a magyarországi átmenetnek a Független Kisgazdapárt szétverésére alkalmazott szalámi taktikának a sikere és az 1947-es országgyűlési választások kommunista győzelme vetett véget.16 * A második világháborút követően a szovjet nagyhatalmi politikát az immár győztes hadvezérként és világhatalmi vezetőként egyaránt fellépő Sztálin alakította, aki feltehetően tisztában volt az antifasiszta szövetségi rendszerben létező és hamarosan nyilvánvalóvá váló feszültségekkel. Úgy vélte előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz egy újabb összecsapás a Nyugattal, ugyanakkor tartott is ettől.17 A háború utáni időszakra vonatkozóan éppen ezért elengedhetetlennek tartotta a saját maga és az általa létrehozott rendszer és ideológia biztonságos fenntartását.18 Ennek elméleti megalapozását egyébként a nagyobb terület nagyobb biztonság elve szol14 Rainer: Bevezetés a kádárizmusba... 70-71. o. 15 Standeisky Éva: Tétova újraértelmezések. Magyarország második világháborút követő évei a rendszerváltozás utáni történetírásban. In: Erős Vilmos - Takács Adám (szerk.): Tudomány és ideológia között. Tanulmányok az 1945 utáni magyar történelemről. Budapest, 2012, ELTE Eötvös Kiadó, 142. o. 16 Pittaway, Mark: The Politics of Legitimacy and Hungary’s Postwar Transition. Contemporary European History. 2004, Cambridge University Press, 474. o. 17 Rainer M. János: Magyarország a szovjet érdekszférában. In: Gyurgyák János (szerk.): Mi a politika? Bevezetés a politika világába. Budapest, 1999, Osiris Kiadó, 357-358. o. 18 Gaddis, John Lewis: The Cold War. London, 2005, Penguin Books, 11. о. 13
