Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára fond és állagjegyzék (Esztergom, 2002)
Tartalomjegyzék - Bevezető
jedő időszakból hiányoznak. Az iratanyagból külön is említést érdemel a város 1708-ban elnyert kiváltságlevele. Esztergom város története szorosan kapcsolódik az ezeréves magyar államiság kialakulásához. Géza fejedelem és az első Árpád-házi királyok székhelye, Szent István királyunk szülőhelye bizonnyal kiváltságolt hely, „szabad királyi város" volt már a kora középkorban is. Kiváltságlevele azonban csak a török háborúkat követő időkből maradt ránk. A privilégium megszerzésére az újjászerveződő város vezetése igen nagy hangsúlyt fektetett és a komoly anyagi áldozatoktól sem riadt vissza kieszközlése érdekében. Erőfeszítései 1708-ban sikerrel jártak, I. Józseftől elnyerte a város a kiváltságlevelét. A fontos dokumentum előírásai meghatározták a város közjogi állását, keretül szolgáltak igazgatása, gazdálkodása, igazságszolgáltatása, adózása számára. A szép, díszített bőrkötésű „könyvecske" tartalmazza a barokk címerrajzot is, ami az esztergomi várat idézi. A kiváltságlevél megerősítését még két ízben kérte a város. Először 1725-ben III. Károlytól. A város kérésére, a jogfolytonosság hangsúlyozása érdekében ekkor belefoglalták a török hódoltság idején elveszett, majd a 18. század elején, Gyöngyös környékén előkerült középkori város gyönyörű pecsétjének ábrázolását és használatát. Másodszor I. Ferenc erősítette meg a kiváltságlevelet 1807-ben. A jegyzőkönyvek és iratok tudósítanak a város hanyatlásáról is, melynek szomorú eredménye, hogy az 1876. évi XX. tc. rendelkezése értelmében a királyi város kis lélekszáma miatt elvesztette törvényhatósági jogállását. Ez a csapás is hozzájárult ahhoz, hogy a királyi város és szomszédai Víziváros más néven Ersekváros, Szentgyörgymező és Szenttamás mezővárosok 1895-ben egyesültek. Az egyesülés és a Mária Valéria híd átadása gazdasági fellendüléshez vezetett, amit az I. világháború és a megye északi területeinek elvesztése ismét megakasztott. A két háború között keletkezett iratok a város iskolavárossá és fürdővárossá válásának dokumentumai. A II. világháború történetébe a lengyel menekültek befogadásával és Etter Jenő polgármester személyében hatósági védelmükkel írta be magát a város. A nagy világégést követő kommunista időszakban újabb csapás érte Esztergomot. Elvesztette megyeszékhely rangját, sőt a járási székhelyet is elhelyezték innen a szomszédos Dorogra. A magyar prímások székhelye, megbélyegzett hely lett évtizedekre. A tanácsi korszak iratai egy iparosított kisváros képét tárják elénk. Kb. 60 község zömmel 20. századi iratanyaga található ma a levéltár őrizetében. A „leveles könyvek, dobolási könyvek" csak a községi iratanyagban fordulnak elő. A közigazgatás területi szakszervei közül nagyobb terjedelmű fond a Komáromi Pénzügyigazgatóság anyaga (1942-1944), de a használatához szükséges segédkönyvek közül alig pár darab került a levéltár őrizetébe. A tanfelügyelőségek iratanyaga szinte az egyetlen forrás a legtöbb községi elemi iskola történetére. A jogszolgáltatás területi szakszerveitől átvett iratanyagok közül kiemelkedő értékűek a 19. századi Esztergomi járás kataszteri felvételi iratai. Az Esztergomi és Komáromi Járásbíróság iratai között jelentős mennyiségben kerültek be a telekkönyvi iratok. A Komárom Megyei Bíróság 1950 után keletkezett anyaga került a levéltár őrizetébe, ami az 1956-os helyi eseményeknek elsődleges forrása. Különösen érdekesek az Esztergomban 1956. október 26-án, a Várhegyen a Sötétkapunál eldördült sortűzre vonatkozó iratok. Az üzemekben, falvakban, a megye más városaiban, pl. Tatán, Oroszlányban lezajlott eseményekre is a peres anyagból kaphatunk képet. A gazdasági szervek anyaga közül említést érdemel pl. a komáromi Fiedler János Lenipari Rt. (1904-1947) anyaga. A kiemelkedő jelentőségű tatabányai, oroszlányi és dorogi szénbányák iratait a Magyar Országos Levéltár őrzi.
