Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára fond és állagjegyzék (Esztergom, 2002)

Tartalomjegyzék - Bevezető

csekély töredék található. Komárom törvényhatósági jogú város levéltára Észak Komáromban (Komarno), a Járási Levéltárban (Státny Okresny Archív v Komarne) várja kutatóit. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárában található Esztergom vármegye anyagának igen értékes része a jegyzőkönyvi sorozat, melynek 1710-1848 közötti része szinte teljes, míg az 1939-1944 közötti időszakból csak az 1941. évi jegyzőkönyv maradt meg. A jegyzőkönyvek a megyei közigazgatásról, a tisztségviselőkről és az élet szinte minden területéről tartalmaznak értékes információkat. A jegyzőkönyvek visszatérő témái a felsőbb hatóságoktól érkezett levelek kihirdetése, illetve ha szükséges az intézkedés és a válasz megfogalmazása. Utána rendszerint a megye „napi" ügyeivel kapcsolatos bejegyzések következnek, pl. árva ügyek, betáblázások, kifizetések, válaszok más megyék átirataira, adózási és árszabási ügyek stb. Külön említésre érdemes az 1848-as jegyzőkönyv, ami a sorsfordító napok történései mellett tudósít a népképviseleti választások megszervezéséről és eredményeiről, a nemzetőrség megszervezéséről stb. Érdemes megemlíteni, hogy Komárom vármegye közgyűlése '48 tavaszi hónapjaiban két ifjút küldött ki Erdélybe, azért hogy tájékozódjon az ottani eseményekről. Sajnos a követek beszámolójáról nem történt feljegyzés. A közgyűlési iratok közül a nemességi iratokat emelhetjük ki. A nemességet kapott személy az igazoló oklevél közgyűlési kihirdetésével vált a vármegye nemességének tagjává. Ma a családfa kutatások reneszánsza idején sokat és sokszor forgatott iratok ezek. Az igazolás mellett, az értékes és szép címerrajzok a heraldika művelőinek is forrásul szolgálnak. Ki ne ismerné Petőfi Sándor híres versét Pathó Pálról. A család nemességét igazoló oklevele a KEMÖ Levéltárában található. Pató (Pathó) György az 1623. február 23-án és Gergely az 1626. január 6-án tartott közgyűléseken nyert beiktatást Esztergom vármegye nemeseinek sorába. A család több tagja 1715-ben igazolta nemességét. A 19. században Muzslán éltek és a kutatások szerint megbecsült tagjai, gazdálkodói és tisztségviselői voltak a helyi társadalomnak. A megyei törvényszék, a sedria ítéletei a 18. század elején gyakran a közgyűlés jegyzőkönyvébe jegyeztettek be, de már a 20-as évektől elkülönülnek a törvényszék jegyzökönyvei. Érdekesek, de sok eredeti információt nem tartalmaznak a boszorkányperek, a polgári perek közül leggyakoribbak a birtokperek, örökösödés, gyámság, becsületsértés stb. A vármegye élén a főispán állt - Esztergom vármegye örökös főispánja a mindenkori érsek. Az 1867-1944 közötti iratanyaga teljes egészében elpusztult. A megye első tisztviselője a választott alispán. Iratai döntően a 19-20. századból maradtak meg. Esztergom vármegye két járásának a párkányinak és az esztergominak a legkorábbi megmaradt iratanyaga a Bach korszakból való. A járások élén a szolgabírák, főszolgabírák álltak. Az ő feladatuk a helyi igazgatás sokrétű ügyeinek intézése mellett kisebb jelentőségű perekben (kölcsön- és zálogügyek) a bíráskodás is. Az 1945 utáni újjászerveződő közigazgatás, illetve 1950 után létrehozott tanácsrendszer helyi kiépülésének és a megyeszékhely 1952. évi Esztergomból Tatabányára történő költöztetésének értékes dokumentumai találhatók a megyei tanács anyagában. Esztergom szabad királyi város iratanyaga valószínűleg a város török kézre kerülésekor pusztult el. A lakosság Buda visszafoglalását követően tért vissza a városba. Iratok 1699ből is maradtak meg, de jegyzőkönyveinek sorozata 1706-tól indul, hiánytalan és mutatók segítik a benne való eligazodást. Az iratanyag rendezett, egykori segédletei alapján jól kutatható, de a két világháború közötti időszak erősen selejtezett. A törvénykezési ügyek külön jegyzőkönyvben 1787-től szerepelnek. Az elnöki, bizalmas iratok az 1867—1945-ig ter1 i