Írásba zárt történelem. Az iratképzés ezer éve a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárában. Kiállításvezető (Esztergom, 2001)
is tartottak, melyek jegyzőkönyveit a közgyűlés hitelesítette. Itt a vármegyei tisztviselőknek feltétlenül jelen kellett lenniük. A megye élén a főispán, a tisztikar élén az alispán állt, helyettese pedig a másodalispán volt. Az adminisztrációt a megyei főjegyző vezette, az ő irányítása alá tartozott a levéltárnok és a pénztárnok is. A megyék több járásra oszlottak, élükön a főszolgabíró állt. Hatáskörébe tartozott a katonák kiállítása, a lakosság összeírása, a helységek kötelezettségeinek (előfogat-kiállítás, portio-kiszolgáltatás, közmunkában részvétel stb.) ellenőrzése, a nemesség összeírása a katonai felkelés céljából, az utak karbantartása (közmunkával). Ő hajtotta végre a járás területén a vármegye és az alispán utasításait, valamint ő intézte el a lakosság panaszait. A járásokat további 2-3 kerületre (szakasz) osztották, amelyek élén álló alszolgabírák a főszolgabíró utasításai szerint tartoztak eljárni. II. József (a „kalapos király”) 1784-ben megszüntette a vármegyék autonómiáját (pl. felfüggesztette tisztviselőválasztási jogukat), Magyarországot 10, Erdélyt 3 kerületre osztotta fel, s ebbe sorolta be a megyéket. A kerületek élére királyi biztos főispánokat nevezett ki. Halálával megszűnt a kerületi rendszer, visszaállították a nemesi vármegyéket. A szabad királyi városok - Esztergom és Komárom mellett ilyen volt pl. Győr, Sopron, Pécs, Székesfehérvár, Pest, Buda, Debrecen, Szeged - élén a bíró, majd a 19. század második felétől a polgármester állt. A két testületi szerv a városi tanács és a polgárság szélesebb rétegeit képviselő választott község (választópolgárság) volt. Az ügyész és a jegyző mellett a tisztikarhoz tartozott az adószedő, kamarás, városi mérnök, telekhivatali igazgató, árva- számtartó, orvos, levéltáros, számvevő is. A lakosság növekedésével a fontosabb tisztségek mellett hivatalokat szerveztek. Az alkalmi, de a város szempontjából fontos feladatokra (városrendezés, egészségügy, választások) a választott község bizottságokat küldött ki. A városi szervezetben e korban mind nagyobb szerepet töltöttek be az iparosok érdekvédelmére alakult testületi szervek, a céhek. Maguk állapították meg belső szabályzatukat, amelyet a városi hatóság csak megerősített. A céhek az iparűzés jogát, a képzést teljesen kisajátították, s a nem céhhez tartozók (kontárok) iparűzését a városokban megtiltották. A községi igazgatás élén a bíró állott. Fizetést nem kapott, de hivatalviselése alatt mentes volt a földesúri szolgáltatások alól, s részesedés illette meg a kivetett bírságokból. Az írásbeli tennivalókat kezdetben még legtöbbször a pap vagy a tanító látta el. A 18. század közepétől országossá vált a községi jegyzők 8
