Ortutay András: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv (Tatabánya, 1988)
A HORTHY-KORSZAKTÓL A FELSZABADULÁSIG
nárulót „nemzeti hősnek" nyilvánította. Papi tanúk serege tett vallomást érdekében, fel is mentették, de a város kivetette magából. Kíméletlenül elítélték Kartalit, a volt direktóriumi elnököt és másokat. A haladó elemeket gondosan eltávolították, és pap, katonatiszt meg bankigazgató ragadta kezébe a város vezetését. A pap prépostplébánosi tisztet töltött be, ő képviselte a „harcos egyházat". Akkor még Csernoch János prímáskodott, de a városban egyszer sem láttam, palotájában és kertjében élt. A kanonokok emeletes házai egész kis negyedet alkottak a bazilika mellett, magasan az élet fölött székeltek ők is. Palotájukban házi kápolnát rendeztek be, hogy ne kelljen a templomig gyalogolniuk. Csernoch utódát, Serédi prímást mindössze egyszer láttam, holott nyolc esztendőt töltöttem Esztergom tövében. Sétakocsikázásra ment, mellette titkára ült, a bakon, a kocsis oldalán pedig furcsa egyenruhába öltözött férfiú, a járókelők szerint - kiktől mibenléte felől érdeklődtem -, a prímási testőrség parancsnoka. A prímások már régóta nem tartottak teslőrséget, de a parancsnoki méltóságot azért betöltötték, hiába, nem engedtek a feudalizmusból. A főpapság tehát jóformán láthatatlan volt, annál többet mozgott a prépost, ez a javakorabeli, tagbaszakadt, magas, vérmes férfiú. Gőgösen hordozta kerek, kopaszra borotvált fejét.... Már az első világháború idején Esztergomban prépostkodott, és paphiány lévén, a bencések rendjétől kért alkalmas lelkészt a fogolytáborba. A rend Serédi Jusztiniánt bocsájtotta rendelkezésére, de működését a prépost elégedetlenséggel kísérte: - Én papot kértem - izente a bencéseknek -, ti pedig szent mamlaszt küldtetek. Serédi sohasem felejtette ezt el, utóbb mikor már prímásként érkezett a városba, és a helyi előkelőségek fogadták, mindenkivel kezet fogott, a prépostot kivéve. Pedig földik voltak, gyermekkori játszópajtások, bár a prépost a szent mamlaszt nemegyszer irgalmatlanul elagyabugyálta. Ezt a vad prépostot mindjárt az' első nemzetgyűlési választások alkalmával Esztergom képviselőjévé kiáltották ki kereszténypárti programmal. Semmiképpen sem mondhattuk őt mívelt főnek, könyvek helyett inkább pénzt olvasott, de rendkívüli kupec ésszel rendelkezett. Tudta, ha komoly és tartós hatalmat akar gyakorolni, akkor gazdasági téren kell megalapoznia. így cselekedett, mégpedig félelmetes mohósággal, mintha meg akarná enni az egész várost. Szövetkezeti bol-