Ortutay András: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv (Tatabánya, 1988)

AZ ÚJ ÉLET MEGINDULÁSÁTÓL 1962-ig

tárdiktatúra bukása után a képviselőtestület megállapította, hogy anya­gi tekintetben a község szempontjából megtorló lépések megtételére nincs szükség. Egyedüli oka és magyarázata az, hogy mindent az üze­mi munkástanács csinált, gyakorolta a hatalmat és a visszaéléseket is az üzemi munkástanács követte el. Ilyen visszaéléseknek tekinthetők az összes üzemek és a síkvölgyi kastély kommunizálása, a bányatár­sulati hivatalnoki kartól fogadalom kivétele. Szénárt Aladár felsőgal­lai gyógyszerész, Hermann Béla mérnök, bányagondnok, Véssey An­tal üzemvezető mérnök meghurcolása és letartóztatása, a császári eset alkalmával fegyveres vörös őrség kiküldése. Ezek voltak a kiemelke­dőbb események. A többi apróbb visszaélések, amelyek máshol is, természetszerűen itt is előfordultak. Azon elvet, hogy „minden a mi­enk" az üzemi munkástanács minden vonalon megvalósította. Egysze­rű hasonlattal élve, ami mostan Tatabányán és a bányatelepen a bá­nyaigazgatóság, ugyanaz volt a proletárdiktatúra alatt az üzemi mun­kástanács. A proletárdiktatúra után a régi szervezetek vették át a hatáskö­reik betöltését. Zökkenések voltak. A szeptember 6-i eset (fenyege­tő tömeg közé sortűz vezénylése) a proletárdiktatúra bukásával né­mileg összefüggésben van. Amennyiben jelentésem hiányos volna, kérem a kérdőpontok megállapítását, hogy jelentésem megtehessem. Tatabánya, 1921.március 7. Borza Ferenc jegyző Párttörténeti Intézet Archívuma - Tagyobb 11/27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom