Ortutay András: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv (Tatabánya, 1988)

TÖRÖK VILÁG

Reinhold von Lubenau leírása az esztergomi várról (1587. február 18.) Először a várba vezettek minket, amely magas hegyen fekszik és két erős fallal van védve. Egyébként is megfelelően és pompásan épült vár volt. Most azonban pusztul minden s úgy fest, mintha az ellenség tegnap foglalta volna el és kifosztotta volna. Semmit sem építenek fel a törökök, ami egyszer tönkre ment. Valamikor a magyar érsek lakott benne s gyönyörű székháza volt, amiből még sok rész fennmaradt, mint majd látni fogjuk. Mindjárt a legbelsőbb épületbe mentünk. Magas kőlépcsőn mentünk föl s gyönyörű nagy terembe értünk, melyben száz asztal is állhatott. Oszlop vagy pillér nem állt benne. Mennyezetét szép faragott és aranyozott rozetták díszítették. Köröskörül a falra festve az összes keresztény császárok és magyar királyok életnagyságú díszes és művészi arcképei. De a törökök az arcokat bemeszelték, úgyhogy nem lehetett őket felismerni. Az ajtók fölött az osztrák címer volt kőből vagy fából faragva. A teremből azután egy kápolnába jutottunk. Ez már boltozva volt s a boltozaton sok szentnek és a kereszten függő Krisztusnak festett képe. Körül a falakon a szibillák képei, akik Krisztusról prófétáltak. A kápolna mellett az említett nagy termen keresztül pompás folyósóra értünk tisztán vörös márványból. Magából a teremből van kifelé építve, márványoszlopokkal, fent márvány boltívekkel és művészi levéldísszel vésve. Elragadóan szép hely, ahonnan a vízre, az egész városra és messze a vidékre nyílott kilátás. Azután a monostorba mentünk. Kapuja fölött az utolsó érsek vörösmárvány címere s mellette ez a fölírás: Dominus nos et regnum custodiat. A monostorban különös látnivalót nem találtunk. De egy folyósóra jöttünk, ahol néhány festmény még kivehető. Mellettük az egyik oldalon írás „Omnia vanita", a másik oldalon: „Sic transit glória mundi."