Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Sasfi Csaba: Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban
Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban 33 A négy dunántúli fiú közül egy, Kovách nem lett jogász, a többi három mind ügyvédi vizsgát tett. Nincs ez máshogy a másik 15 nemesi memoárt nézve sem: a szerzőik közül csak további két személy nem tanult jogot. A birtokos nemesség műveltségéhez a jog hozzátartozott, a politikai szférában a hatalomgyakorlás (törvényhozás, igazgatás, bíráskodás), a magánszférában a birtokszerzés és birtokgazdálkodás eszközeként. A kisbirtokos, birtoktalan vagy birtokát vesztő nemesek számára pedig kenyérkeresetet, azaz megélhetést nyújtó foglalkozás akár a hivatalokban, akár ügyvédként vagy jogi képviselőként a városi, uradalmi igazgatás területén. Az akadémiákon az általános műveltséget lezáró két évi filozófiai tanulmányok után, újabb két - az egyetemen három - év jogi stúdiumok következtek, és ez lényegében ugyanígy volt a protestáns kollégiumokban illetve líceumokban, csak ott némileg rövidebb idejű volt a képzés. Ez után egy éves, ügyvéd melletti joggyakorlat, a patvaria, majd újabb egy éves gyakorlat a királyi táblán, a jurateria, és a képzés befejezéseként az ügyvédi vizsga, a censura.37 E két gyakorlati év már a kapcsolatépítés időszaka is, itt már javában érvényesülhettek a kiterjedt rokonsági, társasági kapcsolatok, az ajánlások, amelyek a hivatali kinevezéseknél döntő fontosságúak voltak. Fiáth már győri joghallgató korában nagytekintélyű jogászok társaságában forog, bálokon előtáncos, néhány társával együtt vívómestert fogadnak és vívásgyakorlatokat tartanak az ismerős alispán engedélyével a megyeháza egyik termében. Patvaristaként Székesfehérváron kerül be a megyei és a városi társaságba. Jurátusnak Pestre megy, de nem érzi jól magát a nagyvárosban. Árvay a joggyakorlatot ügyvéd bátyja és Zala megye tiszti ügyésze mellett végzi Zalaegerszegen. Balogh Zala megye főügyészéhez kerül patvariára, nagyrészt az ügyvéd és szolgabíró nagybátyja közbenjárásával, de a befolyásos református családból származó diáktársa, Kerkápoly Károly - ki előző évben töltötte ott a gyakorlatot - is ajánlotta őt. A gyakorlat idejére fizetés nem járt, sőt a megyegyűléseken való részvétel költségeit a gyakornokok vagy szüleik nagyrészt maguk állták. A magyarországi felsőbb oktatás egyoldalúan jogi jellegének már a 18. század végén megjelent a kritikája, a jogászság túl nagy számából következő, elsősorban politikai kockázatokat magában rejtő körülményre kormányzati körökben is, de a megyék maguk is felhívták a figyelmet.38 Ennek ellenére e képzésben részesülők száma a század elején igen magasra szökik, a kormányzat 1817-ben megszigorítja az ügyvédi vizsgára jelentkezés feltételeit - mindhiába. A túlsúlyos jogi képzés a század során végig napirenden maradt különösen a 48 után birtokait vesztő középnemesség, új kifejezéssel a dzsentri vonatkozásában. De a 37 A kötelező ügyvédi vizsgát II. József rendelte el, majd az 1804-es Instructio pro advocatis kiegészítve fenntartotta. Ez vezette be a jurateriát. Zlinszky J. 1974. 39. 38 Komis Gy. 1927. 1. k. 518.
