Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Sasfi Csaba: Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban
Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban 27 velést kapnak: a nővér Győrben, a húg Pesten. Árvay apjának gazdasága tönkremegy, még képzésének befejezése előtt, majd nemsokára, 1844-ben meg is hal az apa, de az iskoláztatás ez nem befolyásolja: a már ügyvéd idősebb báty átveszi az apai teendőket és Sándor befejezheti a jogot, nővére apja halála után férjhez megy, húgának sorsáról nem tudunk semmit. Kovách esetében sem volt kérdéses a középiskolai tanulmány, apja annak ellenére, hogy négy évesen teljes árván maradt, a zalaapáti bencések és Inkey Adám récsei (Zala) birtokos pártfogásával befejezte a gimnáziumot, és határozott elképzelései voltak fia nevelésével kapcsolatban. Lányai neveléséről is gondoskodott: a legidősebbet például Sümegre adta leánynevelő intézetbe, és azért is akart Egerszegen álláshoz jutni, hogy a többi lány városi nevelését is biztosítani tudja. Balogh apja viszont nem akarja, hogy fia magasabb iskolákat végezzen, jóllehet ő az egyetlen fia és a legkisebb gyereke. Ebben az esetben az anya az, aki a fiú iskoláztatását szorgalmazza, amiben vélhetően az is szerepet játszott, hogy az ő nagybátyja is Pápán folytatott tanulmányokat, majd katonatiszt lett és kapitányként kviétált. De az apa - mint az életrajzban olvasható „taníttatni egyáltalán nem akart 's e tárgyban kedves jó anyámnak, öreg szülőimnek, magának Márton Gábor23 prédicátor úrnak is minden kérése, több éven át sikertelen volt.” Ennek okát is megmondta: „egyébként is illő dolog, hogy öregségére legyek segítségül kis gazdaságában”. Végül az apjához is érzelmileg közel álló, Ba- loghnál csak néhány évvel idősebb anyai nagybátyja kérésére engedett az addig hajthatatlan apa, így 1836-ban 13 éves korában beíratta őt a Pápai Kollégium második osztályába. Meg kell jegyezni, hogy Balogh apja is korán árvaságra jutott, rokonok nevelték és nem taníttatták, hanem molnár mesterségre adták. Még később - egy vesztes vagyoni per után - is felemlegeti feleségének fiúk taníttatásával kapcsolatos sérelmeit. Bár nemcsak erről lehetett itt szó, hanem Balogh apjának - egyébként válással végződő első utáni második - házasságán belüli mentalitásbeli különbségre is utal a következő részlet: „Több ezreket vitt el ezen gonosz per szegény szülőimtől, imádott jó anyám keserű szemrehányásokat kapott az én iskoláztatásom 's a miatt, hogy atyámat jó mesterségének, 's ez által anyagi jobb létének abba hagyására kényszeritette”. A többi középbirtokos nemesi önéletrajzban is, de általában is, a felsőbb iskolai tanulmányok megkezdésének indokait nem fejtik ki, Baloghé az egyetlen, amely említi és részletezi az ekörüli konfliktust. Véleményem szerint ő is azért, mert sorsfordítónak érezhette ezt a momentumot: iskolázatlan apjának akaratával szemben az anyai ágon megtalálható minta érvényesülése adhatott hangsúlyt élete e mozzanatának. Megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy a gimnáziumi 23 Mint az emlékiratból más helyen kiderül a híres pápai professzor, Márton István testvére, Balogh keresztapja.
